Kiss András János: 1956. A salgótarjáni acélgyár története 1956-ban - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 63. (Salgótarján, 2012)
III. Acélgyáriak Salgótarján forradalmában - III. 1. Tájékozódás és véleményformálódás Salgótarjánban és az acélgyárban a forradalom előtt és annak első napjaiban
Egy héttel később Fráter Lóránd, az Acél szerkesztője - látva, hogy korábbi cikkeik ez ügyben hatástalanok maradtak - ír egy igen éles hangú kritikát: „Pedig gyárunk közvéleményét nagyon érdekelné, ha tudomást szereznének arról, hogyan vonta felelősségre Csergő elvtárs, a kohó és gépipar minisztere a merev, vaskalapos terv készítőit, akik a figyelmeztetés ellenére is gyártatták a rendelés nélküli lapátokat [...] Volt is prémiumosztás [...] Sajnos vannak visszahúzó erők is a gyárunkban, akik úgy nyilatkoznak, hogy nem kell feszegetni az ügyet, mert elveszítjük a magas szervek vezetőinek jóindulatát. Mi viszont egyetértünk a munkások véleményével, hogy nemcsak a bepiszkolódott zsebkendőt, de a szennyes lepedőt is ki kell mosni! (Gyengébbek kedvéért leírjuk nyíltan.) Nemcsak az ötvenforintos ügyekben kell a felelősségre vonást alkalmazni, hanem azokkal is, akik a százezreket téko- zolják!"66 Beszédes a lapszám címlapján olvasható cikk címe is: „Új profil, új pofon".67 A Tarjánban harminc nőt foglalkoztató lópatkósarok-készítést a Belkereskedelmi Minisztérium egyetlen rendelettel a Szentgotthárdi Kaszagyár monopóliumává tette. A cikk az acélgyár vezetőségétől várja el, hogy „lépjen fel a harminc dolgozó nő érdekében ezúttal eredményesen". A gyár dolgozói több helytállást várnak vezetőiktől, „elsősorban Bérezés elvtárstól". Ha figyelembe vesszük, hogy a gyár dolgozói egyszer már szembesültek egy jól menő üzemág „elprofilozásával", érthető mostani keserűségük és elégedetlenségük gyáruk vezetőségével. E szám harmadik oldalán a „Mi lesz az új pácolóval?"68 című cikk már kifejezetten ingerült hangot üt meg. Figyeljünk a rendszerkritikus megfogalmazásra: „Öt éve, hogy lebontották a lakásokat a pácolói építkezés miatt, de ma, 1956 októberében sincs még az alap se kiásva. Viszont nagyon jól halad a tervezési munka, eddig már háromszor tervezték át, hogy ez csekély másfélmillióba került, az nem tartozik a nyilvánosságra. Persze előfordul az is, hogy odamondják az embernek, »ne üsse olyanba az orrát, amihez nem ért«. Valóban, én beismerem, az ilyen nagyvonalú tervezéshez nem értek, de úgy hiszem, nem követek el jobboldali elhajlást azzal, ha megkérdem, érteemlíteni [...] ezek közül sokat megcáfol a vállalat 88 éves tapasztalata." Felmerül, hogy Nagy Imre a mezőgazdaság liberalizációjához az ipari termelés szigorú tervutasításos irányításával akarta biztosítani a szükséges eszközöket: „... felhalmozva a szekértengely, villa, kapa, lópatkósarok, szántóvas stb." Emellett figyeljünk a szövegben rejlő acélgyári öntudatra is! A gyárban nem a „felszabadulással" kezdődött az élet! 66 F. L.: Nem tartjuk igazságosnak, hogy még nem volt felelősségre vonás a százezres ügyekben. Tarjáni Acél, 1956. október 13., 3. p. 67 Új profil, új pofon. Tarjáni Acél, 1956. október 13., 1. p. 68 Mi lesz az új pácolóval? Tarjáni Acél, 1956. október 13., 3. p. 27