Kiss András János: 1956. A salgótarjáni acélgyár története 1956-ban - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 63. (Salgótarján, 2012)
III. Acélgyáriak Salgótarján forradalmában - III. 1. Tájékozódás és véleményformálódás Salgótarjánban és az acélgyárban a forradalom előtt és annak első napjaiban
A kritikának a Nagy Imre-féle 1953-as fordulat adott utat, majd 1956 elején újabb lépést jelentett e téren a már említett XX. kongresszus. Bár a Szovjetunió Kommunista Pártjának személyi kultuszt „leleplező" határozatát a rendszerváltásig nem hozták nyilvánosságra, a közvélemény egy része hallhatott róla a külföldről bejuttatott brosúrákból és külföldi rádióadásokból.50 Ha nincs is biztosítva a szólás szabadsága, a lehetőség adott a rendszer átfogóbb kritikájának (lassú) kibontakoztatására.51 „Pártunk Központi Vezetősége 1953. júniusi ülésén [...] harcot indított azért, hogy mindenütt, az alapszervezeti vezetőségektől kezdve a Központi Vezetőségig érvényre jusson a kollektív vezetés."52 „... kommunistáink [...] érdeklődéssel tanulmányozzák [...] A nemzetközi élet kérdéseit, a [XX.] kongresszuson felvetett elméleti kérdéseket, a Szovjetunió VI. ötéves tervét, a személyi kultuszt, a kollektív vezetést, valamint a pártélet lenini elvét. [...] Népnevelőinknek a tényeken alapuló igazi, harcos agitációval kell fölvilágosítani dolgozóinkat, és ezen kérdések megmagyarázásán keresztül kell harcba vinni dolgozóinkat pártunk III. kongresszusa határozatainak maradéktalan végrehajtásáért..."53 Alapvetően a személyi kultuszt, vagy - ami a gyár életében sokkal fontosabb - az egyszemélyi vezetés kérdését kezdték el boncolgatni. Új elemmel bővült a szocialista beszéd repertoárja: a kollektív vezetés pozitív célkitűzésével. A párt minden kritika ellenére még mindig szent és sérthetetlen, és a harc is folytatódik a szocializmus győzelméért. A változás tehát csupán módszertani, az ideológiát nem érintheti: „Az SZKP XX. kongresszusa [...] újra előtérbe állította Lenin hatalmas alakját, akinek elévülhetetlen érdemei az elmúlt 20 esztendő folyamán a személyi kultusz következtében elhalványultak. Lenin volt az, aki Marx, Engels örökségét kiásta abból a posvány- ból, ahová a szociáldemokrata reformisták taszították."54 Szövegünk jó példa arra, milyen remekül megfért egymás mellett a személyi kultusz és a szociáldemokraták szidalmazása. Érezhetjük, hogy valódi demokratikus változásokban nem volt érdemes reménykedni 1956 tavaszán. Nézzük meg egész konkrétan, miket és kiket tettek meg 1956 folyamán a kritika tárgyának a Tarjáni Acél hasábjain! 50 Hegedűs B. 1996, 52. p. 51 Vörös elvtárs GSZ-dolgozó hozzászólása egy júniusi beszámolóhoz: „Ma már, a XX. kongresszus után szabadabban mondjuk meg a véleményünket, s reméljük, ezeknek meg is lesz a hatása." Őszinte beszélgetés Köböl József elvtárssal, a KV tagjával a II. ötéves tervről. Tarjáni Acél, 1956. június 2., 2. p. 52 Mulyad Mihály: A kollektív vezetésről. Tarjáni Acél, 1956. április 21., 1. p. 53A XX. kongresszus anyagának ismerete jó fegyvere a népnevelőknek. Tarjáni Acél, 1956. április 21., 2. p. 54 Lenin élt, Lenin él, Lenin élni fog. Tarjáni Acél, 1956. április 28., 2. p. 23
