Kiss András János: 1956. A salgótarjáni acélgyár története 1956-ban - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 63. (Salgótarján, 2012)

III. Acélgyáriak Salgótarján forradalmában - III. 1. Tájékozódás és véleményformálódás Salgótarjánban és az acélgyárban a forradalom előtt és annak első napjaiban

elmúlt héten kezdődött meg országszerte az SZKP XX. kongresszusa anyagának tanulmányozása a pártoktatás keretén belül. Ez igen komoly feladatot ró a propagandistákra s a hallgatókra egyaránt. Ezeken a konferenciákon és szemináriumokon kell feldolgozni azokat a kérdéseket, melyek megmutatják azokat a feladatokat, melyeket meg kell valósítanunk. [...] Első nagy kérdéscsoportként tárgyalták meg a hallgatók azt, hogy »mit jelent az, hogy a szocializmus rendszere világrendszerré vált«. Ehhez a kérdéshez jól szóltak hozzá a hallgatók. Világos és egyértelmű válasszal adták meg a kérdésekre a választ Kökényné elvtársnő konferenciájának hallgatói."49

Szembetűnő ez a naiv vakság, amivel a cikk szerzője kezeli a XX. kongresszus témáját. Számára a kongresszus anyaga mint valami kinyilatkoztatás jelenik meg, amit lehet boncolgatni, de megkérdőjelezni soha. Az ideológia megmerevedésének, dogmatikussá válásának lehetünk itt tanúi. Mindamellett e cikk szerzője még nem tudhatta, amit mi már tudunk: a XX. kongresszus jelentőségét a sztálinizmus igen erős kritikája adja.

Óvakodjunk tehát attól, hogy a diktatúrát csak erőszakos vagy adminisztratív megnyilvánulásaiban érjük tetten. Ezáltal csupáncsak a fizikai diktatúra létét ismernénk el, annak pszichikai módszereiről pedig nem vennénk tudomást. A szocialista beszéd elterjedésének sikere is megmutatta, hogy a lélektani befolyásolás kifinomult módszereivel mélyebb és hosszabban tartó eredményeket ért el a diktatúra Magyarországon, mint erőszakkal. A fanatikus meggyőződés vagy a felületes tudás minden láncnál erősebben tartja fogva az embert. Aki ennek foglya, nem érzékeli rabságát, aki pedig látja más rabságát, tehetetlen vele szemben. Minden diktatúrának sajátossága, hogy nem csak az általa elnyomottak, de az azt kiszolgálók is igája alatt élnek. Történetünkben sokféle emberrel találkozunk: meggyőződéses párttaggal, idealista kommunistával, csöndes ellenzékivel, hangos forradalmárral. A közös bennük az, hogy mind érti és beszéli a diktatúra nyelvét, a szocialista beszédet. Ez pedig eszköze lehetett az országszerte igencsak hasonló formában lezajlott forradalmi megmozdulásoknak.

A kritika megjelenése a szocialista beszéd keretein belül

A Tarjáni Acélban állandó politikai rovatot, amely az 1956-os éven végigkövethető lett volna, nem találtam, a cikkírók neve pedig ritkán jelenik meg írásaik alatt. Ezért egyes szerzők vagy rovatok politikai nézeteinek alakulását nehéz megállapítani, de a lap olvasása közben mégis felfigyelhetünk a politikai vélemény lassú és óvatos formálódására.

49 A XX. kongresszus anyagát használjuk fel napi munkánkban. Tarjáni Acél, 1956. április 21., 1. p.

22