Kiss András János: 1956. A salgótarjáni acélgyár története 1956-ban - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 63. (Salgótarján, 2012)

III. Acélgyáriak Salgótarján forradalmában - III. 1. Tájékozódás és véleményformálódás Salgótarjánban és az acélgyárban a forradalom előtt és annak első napjaiban

Az acélgyári alapszervezeti vagy nagyüzemi PB-k gyűléseinek jegyzőkönyvei is hemzsegnek a nemzetközi helyzetre vonatkozó utalásoktól. A következő felszólalás egy vezetőségválasztó ülésen, még 1951 végén hangzott el százötven fő, az acélgyár párttagsága előtt.46 Nagyon jól mutatja, hogyan terjedt a szocialista beszéd és ideológia a propagandisták jóvoltából az egyszerű munkások között is. A különböző pártértekezleteken az elnök - általában igen hosszú - beszámolójához a jelenlévők hozzászólhattak. Egyik felszólalás maga után vonta a másikat. Az egyszerű munkások itt igazán fontosnak érezhették magukat. A nagyszerű cél, a kommunizmus érdekében vitatkoztak, önkritikát gyakoroltak, sztahanovi felajánlásokat tettek. Nem csoda, hogy sok-sok órán keresztül folyt a szó, a szocialista beszéd a párttagság körében.47

„Kökény Gyuláné: Kedves Elvtársak és Elvtársnők! Szabó elvtárs beszámolójához hozzászólásom a következő: Tudjuk jól, hogy két táborra szakadt a világ, az egyikben az imperialisták a harmadik világháborúra készülnek, a másik tábor a Szovjetunió vezetésével a béke megvédéséért küzd. Mi csatlakozunk a 800 milliós béketáborhoz, mert nekünk kötelességünk a béke megvédéséért küzdeni, hogy ezáltal a szovjet asszonyokhoz hasonlókká váljunk. [...] Nem könnyű munka az asszonyokat meggyőzni, mert ők az élelmen és a ruhán keresztül nézik a demokráciát. [...] Mi azzal a szemmel nézzük, hogy azelőtt a dolgozó asszonyok soha nem érték el azt, hogy ebben a teremben megjelenhettek volna, ők esetleg súrolni jártak ide. Ezért mi, dolgozók, harcolunk, hogy a mi életünk és Pártunk élete hasonló legyen a szovjet emberek életéhez."48

Micsoda lélektani távolságok! Az egykor padlót súroló asszonyból az imperialisták harmadik világháborús terveit elemző párttag lett! A kommunista propaganda saját harcosait és harcosnőit a mindentudás illúziójával fegyverezte föl.

Idővel azonban némely cikkíró kezében már kiüresedett eszközzé vált a szocialista beszéd. Tanulságos elolvasni például az 1956-ban éppen aktuális SZKP XX. kongresszusának jelentőségéről szóló cikket. A jellegzetesen szocialista szóáradatban nem talál az olvasó érdemi információt, az író párthűsége felől viszont bizonyosak lehetünk: „A XX. kongresszus igen nagy jelentőségű kérdésekre adott választ. Ezek között a kérdések között szerepel a nemzetközi helyzet, a jelenlegi nemzetközi fejlődés néhány elvi kérdése. Az

46 Nagyüzemi vezetőségválasztó értekezlet, 1951. november 22. NML XXXV. 37. d) 1., 129. p.

47 Az 51 oldalas jegyzőkönyv sejteti, igen sokáig tartott, míg minden lelkes hozzászóló elmondta véleményét termelésről, világpolitikáról, saját életéről. Uo. 78- 129. p.

48 Uo. 98. p.

21