Kiss András János: 1956. A salgótarjáni acélgyár története 1956-ban - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 63. (Salgótarján, 2012)
III. 5. Erőviszonyok és legitimációs küzdelmek novemberben és december elején
szemmel láthatóan ugyanaz a „kéz" írta. Központi eszköze mindegyiknek a forradalmi vezetők lejáratása volt. Az acélgyárból Trezsnyik Ferenc lett kiemelve, mint egykori „nyilas és besúgó", illetve az „SS katona" Hadady, hiszen őt „Hitler, mint a dolgozó nép gyilkosát, vaskereszttel tüntette ki".433 Mit tett az acélgyári munkástanács ekkor, sajtó híján, nézeteinek közzétételére? A november 21-én megalakult megyei munkástanács röpiratban válaszolt az üzemeket ért sérelmekre. A megyei munkástanács röpiratát viszont Horváth Gyula az acélgyárból vitte a tűzhelygyárba sokszorosítás végett, majd miután Németh László, a tűzhely gyári munkástanács titkára le- húzatta stencilgépen 400-1500 példányban, Girtl Emília jött érte autóval.434 Az acélgyáriak aktívan együttműködtek a forradalom megyei szerveivel. A kérdés csak az, hogy az acélgyáriakat (Trezsnyiket és Hadadyt) lejárató röplapra miért nem reagáltak a „Válasz három röpcédulára" című egyoldalas írásban.435 Miért csak a közlekedésieknek és a tűzhelygyáriaknak szánt, illetve a Garamvölgyi Antalt célba vevő röpiratokra436 felel a megyei munkástanács? Lehet, hogy egyszerűen az acélgyáriaknak szóló röpcédula nem került ki, nem jutott célba. Csak egy tanúvallomásban olvastam, mégis érdemes megemlíteni: „1956. november közepe táján Hárs László egy gyűlést tartott a gyárban, ahol foglalkozott azon utasítás végrehajtásával, melyet ő kapott [a] budapesti ellen- forradalmi munkástanácstól, K-telefonon keresztül. Hangoztatta a gyűlésen, hogy ne olvassák és nem szabad olvasni sem a párt részéről, sem a szakszervezet részéről kiadott sajtót, így a Népszabadság, Népakarat stb. Ahol ilyet látnak, az újságot tépjék szét. Ennek hatására egy személy [...] megvett nagyobb mennyiségű Népszabadságot, és azt elégette."437 A szakszervezettel szemben tehát valóban voltak fenntartásai a forradalmi vezetésnek. Hogy valóban volt-e újságégetés, nem tudjuk. Mint azt sem tudjuk, hogy a tele433 Kojnok [1989], 12. p. 434 Szabó Béla tanúvallomása. Salgótarján, 1957. augusztus 5. NML XXV. 4. c) B 374/ 1957. Ő emlékszik 1000, illetve 1500 példányra, míg Németh László 400-ra. Kihallgatási jegyzőkönyv, Balassagyarmat, 1957. november 22., 43. p. NML XXV. 4. c) B 374/1957. Girtl Emília fuvarja azonban nincs följegyezve a menetleveleket összesítő kimutatásban. NML XXV. 4. c) B 700/1957., a tárgyalási jegyzőkönyv csatolmányai. 435 Közli: Á. Varga - Pásztor 2002,182-183. p. 436 Szintén e hármat ld. uo. 179-182. p. 437 Hegyes Ferenc tanúvallomása. Salgótarján, 1957. augusztus 3. NML XXV. 4. c) B 700/1957., V-dosszié, 146. p. A tanú a Tarjáni Acél szeptember 22-ei számának első oldalán még kritikus hangú cikket közöl „A jövőben még jobban érvényesüljön gyárunkban a szakszervezeti demokrácia" címmel. Mintha nem lenne önálló gondolata: minden reformot a SZOT és a KV központi döntéseitől vár, s csak a fentről jövő kritikát fogadja el. 106
