Puntigán József: Csontváry és Nógrád - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 62. (Salgótarján, 2012)
Kosztka Tivadar – Gács gyógyszerésze a nógrádi közéletben
vadar sósborszeszkészítő gyógyszerész Gácson."98 A vélemények ütköztetése ezzel ugyan lezárult, de a hirdetés a későbbi - feltehetőleg már előre kifizetett - lapszámokban, beismerve ezzel a jogosulatlan cselekedetet is, már a szakértői nevek nélkül jelent meg.99 Visszatérve még a lap előző számához, abban gróf Forgách Sándor gá- csi iskolalátogató (tanfelügyelő) is Kosztkát, pontosabban egy közel egy évvel korábban közzétett, a leányiskolával kapcsolatos támogatási ígéretét vette célba - minden előzmény nélkül.100 Azt állította, hogy míg Miessl Zsig- mond plébános és Stricker Ede, a posztógyár igazgatója teljesítették az ígéreteiket, addig Kosztka ezt nem tette, sőt „többrendbeli felszólítás dacára egy krajcárt sem adott, és jóllehet több hiteles tanú jelenlétében adta ígéretét és szavát, mégis az iskolaépítési költség fejében köröztetett íven egy fillérrel sem járult! Midőn az ígéret irányában az ígérő magamagát felmenti és adott becsületszavát elfeledi, nekünk, gácsi lakosoknak semmi egyéb orvoslásunk nincsen, mint az, hogy mint iskolalátogató, az iskolaszék nevében is, sajgó kebellel, de nyílt sisakkal lépek a küzdőhomokra, mert csakis azon csekély elégtételünk van, hogy a kérkedő egyén álcáját némileg szellőztethetjük!"101 Kosztka ezt sem hagyta válasz nélkül, a felelet közzétételéért azonban fizetnie kellett: „Kosztka Tivadar úrnak, Gácson. Feleletét adjuk, hanem az, mivel magánügy, hirdetésszámba megy, s terhére jegyeztünk 1 forintot. A másik választ későn kapván, csak jövő számunkban közölhetjük."102 Válasza frappáns és lényegre törő. Először is megállapítja, hogy Forgá- chot személyeskedés vezérli, majd tételesen felsorolja, hogy mikor, mivel járult hozzá az óvoda működtetéséhez. Elismeri ugyanakkor ezzel azt is, hogy 100 forintos ígéretét még nem teljesítette, de, mint írta, ajánlatát annak idején nem „fitogtatási mániából vagy hiúságból" tette, hanem azért, mert a „szükség oly erővel nehezedett Kosztka úr vállaira, szemben az állítólag szegény Gács községgel, hogy ez elől magyar állami polgárnak, ha még oly szerény körülmények között él is, itt e hazában kitérnie nem volt szabad." Majd így folytatta: „Nyíltan tehát ismételten kijelentem, hogy a 100 forintnak folyósítását - szegény ember létemre is - azonnal eszközlöm, mihelyt Gács község szegénységi bizonyítványa az alispáni kéz által megerősíttetik s hozzám bemutattatik." Zárásként kifejtette, hogy Gács nem tartozik a leg98 Felelet. Losonc és Vidéke, 1886. november 28., 3. p. 99 Kosztka Tivadar hirdetése. Losonc és Vidéke, 1886. december 12., 3. p.; 1886. december 26., 4. p.; 1887. január 2., 4. p.; 1887. január 9., 4. p.; 1887. január 16., 4. p.; 1887. január 23., 4. p. io° UjFALUSSY Sándor: Gács a közművelődésért. Losonc és Vidéke, 1885. október 11., 2. p. 101 A közönség köréből. Losonc és Vidéke, 1886. november 21., 3. p. 102 A szerkesztő üzenetei. Losonc és Vidéke, 1886. november 28., 3. p. 38
