Puntigán József: Csontváry és Nógrád - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 62. (Salgótarján, 2012)
Kosztka Tivadar – Gács gyógyszerésze a nógrádi közéletben
szegényebb községek közé, s hogy Forgách Sándornak és a községnek is van annyi jövedelme, amiből az óvodát segíthetné, ha akarná.103 A korabeli olvasók és az utókor nagy kárára ezen eseménysort követően Kosztka Tivadar úgy szerzőként, mint hirdetőként eltűnt a losonci sajtóból. A gácsi óvoda 1886 decemberében karácsonyi estet rendezett, melynek kapcsán a községi körjegyző két lapban is közzétette elismerő, dicsérő szavait: „... az ártatlanok ajkairól magyar ima hangzott, csudálkozott mindenki, hogy e született tót ajkú gyermekek mily tiszta magyar nyelven kérték a mennyei Atya segítségét, pedig az óvón kívül alig 2-3-at kivéve ismét a tót nyelv dadogásával érteti meg magát, és itt magyarul imádkozik, magyarul beszél, magyarul énekel, mily meglepő mindez az emberre nézve." A támogatók közül Stricker Ede gyártulajdonost említi az első helyen, aki évi 100 forinttal járul hozzá az „eszme megtestesítéséhez". A kis Jézus hozományaihoz hozzájárulok közül Stricker Edénét, Szakáll Antal főszolgabírót és gróf Forgách Sándort említik név szerint - Kosztka Tivadarra nincs utalás.104 A körjegyző a Losonc és Vidékében is közzétette hasonló tartalmú írását, amelyben a fentiek mellett Ruzsicska Irén óvónőnek mondott köszönetét türelmes fáradozásaiért.105 A Gyógyszerészeti Hetilapban „Csontossy" aláírással ekkor jelent meg Kosztka Tivadar: „A gyógyszerárulás, tekintettel a vidékre" című írása, amelynek legnagyobb értéke, hogy összefoglalja a gácsi patika létrehozásának és működtetésének tapasztalatait. Az írásban a vidéki helyzetet kiválóan feltérképező, józan meglátású vállalkozó gyógyszerész képe rajzolódik ki előttünk, aki pontosan érzi és tudja, hogy mit tehet, mit kell tennie, ha el akarja érni a célját. Látja, hogy a képzett gyógyszerészek és orvosok hiányával hogyan élnek vissza önjelölt gyógyítók: papok, regálebérlők, kocsmárosok, szatócsok, bábák, vándor zsidók, vénasszonyok és cigányok, „kik többé-kevésbé kuru- zsolnak, s ellátják a közönséget mindenféle szerekkel... a regálebérlők magas fokú szeszt kicsiben is árusítanak emberi s állati gyógycélra, a kocsmárosok mindenféle füveknek készletben tartásával, pálinkában és borban való áztatással itatják a betegeket, ... a bábák nemcsak az abortusz előidézését tartják jó üzletnek, hanem a szó szoros értelmében véve ezek a fő kuruzslók a saját konyhájukon főzik a teákat, a flastromokat, altatókat s hashajtókat; még hátravannak a vénasszonyok, akik egész nyáron át gyűjtik a különböző füveket, s ezek elárusításából élnek télen, s végül jön a vándor zsidó, aki köhögési cukorkákat s itt-ott labdacsokat visz a hátán, elöl pedig a kezében egy zacskó nadállyal házalva... Nemcsak az egyszerű falusiak bíznak ben103 A közönség köréből. Losonc és Vidéke, 1886. december 5., 3. p. 104 Homok István körjegyző: A gácsi kisdedóvó karácsonyestéje. Nógrádi Lapok és Monti Híradó, 1887. január 9., 2-3 p. 105 HOMOR István körjegyző: A gácsi kisdedóvó. Losonc és Vidéke, 1887. január 2., 2. p. 39
