Puntigán József: Csontváry és Nógrád - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 62. (Salgótarján, 2012)
Válogatás Kosztka Tivadar sajtócikkeiből és a vele kapcsolatos írásokból
mindenféle füveknek készletben tartásával, pálinkában és borban való ázta- tással itatják a betegeket, a szatócsok, kereskedők mindazt, amit a nép venni szokott, 2 krajcárért árusítanak, ilyenek: cseppek, szeszfélék...; a bábák nemcsak az abortusz előidézését tartják jó üzletnek, hanem szó szoros értelmében véve ezek a fő kuruzslók saját konyhájukon főzik a teákat, a flastromo- kat, altatókat s hashajtókat; még hátravannak a vénasszonyok, akik egész nyáron át gyűjtik a különböző füveket, s ezek elárusításából élnek télen, s végül jön a vándor zsidó, aki köhögési cukorkákat, s itt-ott labdacsokat visz a hátán, elöl pedig a kezében egy zacskó nadállyal házalva; az utóbbi üzlethez még a cigányok is hozzájárulnak, és így készen van a tudós társaság minden betegség gyógyítására. Nemcsak az egyszerű falusiak bíznak bennük, hanem a tekintélyes polgárok is, s ha egy főszolgabírónak gyermeke betegszik meg, oda előbb a tudós bábát vagy egy kuruzsló asszonyt hívnak meg, s ha ezek egyike valami cifra nevű füvet ajánl mint egyedüli sikeres szert, hát akkor van lótás-futás, házról házra kerestetik azt, s ha már sehol sem található, jönnek a gyógyszertárba előbb megkérdezni, vajon van-e ez? Mikor magamnak is a vidékre jutott a letelepedése, azzal fogadtattam a szolgabírók részéről, ön szerencsétlen, itt nem fog megélni, hisz a megye is csak azért ellenezte a gyógyszertár felállítását, mert a megélhetésre való alapot nem látta biztosnak, amennyiben a nép teljesen szokatlan az orvosi gyógykezeléstől, s szegény. De én mint szakember körültekintém a vidéket, s azt találtam, hogy a felállítandó gyógyszertár előtt több mint 40 kis községnek, vagyis 25-30 ezer léleknek el kell haladnia, ha piacra készül. A másik körülmény az volt, hogy az orvos állítása szerint e vidéken a szatócsok, kocsmárosok, regálebérlők több mint ezer forint értékű Hoffmann- és fahéj- cseppet hurcolnak be Teschenből, s a nép a legkisebb bajjal hol a paphoz, a bábához, a regálebérlőhöz vagy valamely vénasszonyhoz fordul segítségért, s ezt is ezer forintra vehetni; s így 3 és 4 ezer forint forgalomra volt kilátás. De mi történt? Mielőtt letelepedtem volna, tekintetbe véve a szegény vidék lakosait, elhatároztam, hogy a lehető egyszerű és olcsó kiszolgálással fogom a vidéket szolgálni s megnyerni; s csak például hozom fel, midőn egy kis pohárka Hoffmann-cseppet 3 krajcárba számíték, s egy vény 30-40 krajcárnál nem volt több - talán a véletlen is úgy akarta, hogy az orvos akkor drágább szereket nem rendelt -, egy egész bizottság ostromolt meg (persze az érdekelt gyógyszerárulókból), hogy ha oly olcsón adom a szereket, a nép, melyekhez szokva nincs, nem fogja elfogadni mint jó gyógyszertári szereket, s adtak is tanácsot, a regálebérlő képviselője, hogy a Hoffmann- és a többi cseppeknek pohárkája 10 krajcár legyen, a vények pedig 2-3 forintot tehetnek ki; mert a nép úgy van szoktatva, hogy mikor az orvost hívják, 20- 30 forint áll készen egy parasztgazdánál a költségek fedezésére. És ily tanácsokkal halmoztak el, sőt ami több, még az orvost is erről meggyőzni akarták - természetesen saját érdekükben. 162
