Puntigán József: Csontváry és Nógrád - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 62. (Salgótarján, 2012)
Válogatás Kosztka Tivadar sajtócikkeiből és a vele kapcsolatos írásokból
akkor vannak benne veszélyes elemek, akik Gács előrehaladását, magyarosodását irigy szemmel nézik, alattomban minden szép, minden üdvös és jó ellen törve és működve. A mondottak illusztrálásául szolgáljon a következő: hogy az általam Gácson létesített magyar leányiskola növendékei múlt évben tanítónőstül meg ne fagyjanak, adtam nekik 3 öl fát, nóta bene azon reményben, hogy majdcsak magától fog ez évben a magisztrátus úgy a leányiskolának, mind pedig az óvodának fát adni; de bizony szeptember, október közeledett, a magisztrátus oda sem hederített; mit volt mit termem, az iskolaszék a képviselő-testület elé egy folyamodványt adott be, melyben a leányiskola, az óvoda és 2 tanítónő részére 8 öl fát, mondd összesen 8 öl fát kértünk. A képviselő-testület összeül és kezdődik a debatt; az egyik azt mondja, „hogy hát miért adnának ők fát? - aki az iskolákat építette, tartsa azokat fával is" -, egy másik azt mondja: „no, valamit csak kell adni, de hát 8 ölet semmi esetre sem adhatunk, hisz a mi erdőnk csak nem arra való, hogy fájával az iskolákat fűtsük". Szóval egy se volt a képviselő-testületben, aki a kért 8 öl fa mellett kardoskodott volna, míg utoljára a főszolgabíró úr erélyes föllépésével hatott oda, hogy a 8 öl fa nagy nehezen meg-megszavazta- tott. ítéljen most az igen tisztelt olvasóközönség, hol itt a hiba, a szegénységben-e, vagy malíciában? No de hát, ha már mindenki elfordul tőlünk, s nem segít senki, megyek hát oda, hova hivatásomnál fogva szívem leginkább vonz, a losonci magyar királyi állami tanítóképző intézetbe, felkérve jó pajtásimat, a képezdész urakat, segítsenek - ha tudnak - ők valamivel; hogy mivel és hogyan, azt ők fogják legjobban tudni, s ha nem találnák el a módot, ott az igazi hazafi, a jó atya, az igazgató úr, ott a hazafias derék tanári kar, majd adnak útbaigazítást ők. Addig is, míg e tárgyról többet írnék, Isten velünk! Miessl Zsigmond plébános 20. Kosztka Tivadar: A gyógyszerárulás, tekintettel a vidékre Gyógyszerészeti Hetilap, 1887. február 19., 91-92. p., 1887. február 26., 16-18. p. A vidéken, például nálunk, nemcsak a kereskedő, hanem elsősorban némely pap, a regálebérlő, a kocsmáros, a szatócs, a bába, a vándor zsidó, a vénasszonyok s a cigányok azok, kik többé-kevésbé kuruzsolnak s ellátják a közönséget mindenféle szerekkel. így egyes papok homeopátia mellett köhögés elleni porokkal, labdacsokkal is üzérkednek; a regálebérlők magas fokú szeszt kicsiben is árusítanak emberi s állati gyógycélra, a kocsmárosok 161
