Jancsó Éva – Jusztin Péter: Nógrád vármegye nemesi közgyűlési jegyzőkönyveinek regesztái 1686–1689 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 61. (Salgótarján, 2012)
1688
hogy az ilyeneket egyrészt a jó rend, másrészt a sürgető szükség miatt is meg szokták őrizni, miként ez gyakorlatban van a nyolcados törvénykezésben is, ahol mindig igyekeznek fenntartani a bevett gyakorlatot. Tekintettel a perbe hívásra, nem lenne itt helye a felhozott példának sem: mivel Zémbe- ry Zsófia nem rendelkezik javakkal Hont vármegyében, ezért, ahogy már előbb, kívánja az ügy leszállítását. A felperes prokurátora, kitartva az általa előadottak mellett, tekintettel a másik fél által felhozott eltérésre, azt mondja, hogy úgy a másolatokban, mint az eredeti iratokban az alperest Battha Ádámnak nevezik, tehát a vezeték- és keresztnevénél semmi eltérés nem tűnik ki. Azzal sincs semmi gond, hogy a felvett perben a vattai (de Vatta) szócskát is oda kellett volna tenni, mivel másik Battha Ádámot nem lehetett írásba foglalni a megnevezett alperesen kívül. Ha van neki másik neve, elég, ha a másolatokban szerepel, önmagában a jog menetét és a pert törvényesen nem akadályozhatja. Ami a szolgabíró járására vonatkozó megszokást illeti, ellentétes gyakorlatról nem lehet beszélni, a szolgabíró ugyanis helyesen járt el a perbe hívásban. Az alperes prokurátora hozzáteszi az általa korábban elmondottakhoz, hogy az első leszállítás törvényes, mivel az bevett, a második is, tekintettel a perbe hívásra, mivel nemcsak a megszokás, hanem a Hármaskönyv II. részének 24. címe55 is közli ezt. Hasonlóan a harmadik is az, ugyanis a jogszabály szerint „senki ne vágjon kaszával másnak a vetésébe". A másik fél által idézett 1587. évi 43. cikkely is inkább az alperesre nézve érvényes, mivel abban az esetben, amikor valakinek nincsenek javai a megyében, ő is annak a bírónak a hatalma alá tartozik, ahol ilyennel rendelkezik. Mivel azonban az alperes birtokhoz tartozó jogai a másik szolgabíró járásában vannak, és nem azéban, aki ebben az ügyben eljárt, a dolog nyilvánvaló, mint fentebb. A felperes prokurátora a Hármaskönyvnek a másik fél által előbb idézett 24. címét kapcsolja hozzá a már előadottakhoz, amelyet a zálogos javakra tekintettel szoktak figyelembe venni a szokásos intések és okok esetén, nem pedig az emberölés eseteiben. Ennélfogva a felmerült nehézségnek itt nem lehet helye, mivel a jogszabály szerint, ami azt mondja, hogy „senki ne vágja a kaszáját másnak a vetésébe", a szolgabíró nem vágta a kaszáját másnak a vetésébe, minthogy az alperest Gácsalja oppidumban, a saját járásában találta meg és hívta perbe. Ezért úgy, mint fentebb. Az alperes prokurátora azt mondja, hogy a másik fél részéről idézett cikkely a viszontfeleletet igen találóan megcáfolta, ezért úgy, mint előbb. A vármegye törvényszéke az ügyben a következő határozatot hozta: 55 „A zálogos jogokat és hitbéreket illető megintések teljesítéséről és az erre következő büntetésekről." 158
