Jancsó Éva – Jusztin Péter: Nógrád vármegye nemesi közgyűlési jegyzőkönyveinek regesztái 1686–1689 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 61. (Salgótarján, 2012)
1688
Összeszedvén a szavazatokat, a vármegye közönsége tehetősebb és nagyobb részének szavazata és óhajtása szerint az alperes fél által kért leszállítást nem fogadják el, ezért a felek folytassák tovább a pert. Az alperes prokurátora elégedetlen lévén a törvényszék határozatával, és tekintettel erre is - a fenntartandók fenntartásával -, továbblépésre kényszerül, mégpedig azon a ponton, ahol az érdemleges szóváltás feleletadását követően a közös tanúvallatás megtartása következik, és akarva, nem akarva, az idő rövidsége miatt nem felkészülten, de mégis rááll az érdemleges szóváltásra a következő rendben: tagadja, hogy az alperes ártó szándékkal és emberölés elkövetésének tervével, előre megfontoltan és aljas indokkal rárontva és lerohanva gyilkolta meg Sass Andrást. Azt kívánja a szembenálló féltől, hogy meghallván érdemleges viszontfeleletét, ő is hagyja, hogy a közös tanúvallatás szerint az ügyet hozzá utalják. Az alperes különben ragaszkodik a bíróság addig hozott döntéséhez, és kívánja a közös tanúvallatásra bocsátást, vagy a következő törvényszék idején a tanúkat, akiket majd jónak látnak meghallgatni, különben - tekintettel a mellette vallók érdemleges vi- szontfeleletére - prokurátorként fenntart magának minden lehetőséget. A felperes prokurátora elégedett a vármegye közönségének döntésével, és ragaszkodva korábbi kijelentéseihez, ünnepélyesen tiltakozik az alperes érdemleges tagadó felelete miatt, mivel nyilvánvaló lesz a felperes kérésére elvégzett bizonyításokból, hogy az alperes a per során már bővebben kifejtett évben, időben és helyen rárontott a felperes néhai férjére, Sass Andrásra, puskájával meglőtte és meggyilkolta. Ezekre való hivatkozással folyamodik most a vármegye közönségéhez, és azt kívánja, hogy az alperest főbenjáró ítélettel sújtsák és marasztalják el, és azt a per során már annyiszor idézett, a Hármaskönyv II. része 58.56 címében foglalt törvény rendje és módja szerint rendezzék el, a fenntartandók fenntartásával. Az alperes ragaszkodik az érdemleges válaszadáshoz és a kért közös tanúvallatásra bocsátáshoz, ami pedig a felperes által megváltoztatott, ellene irányuló pert illeti, korábbi állításai mellett a jövőben is kitart, miként a többi dologra nézve is fenntart magának minden lehetőséget. A vármegye törvényszéke az ügyben a következőket határozta: Minthogy az alperes fél kérelme törvényes volt és megfelel a bevett gyakorlatnak is, kiküldik az alispánt (generosus) a maga mellé veendő szolga- bírákkal és esküdtekkel a fentebb kért közös tanúvallatás elvégzésére, melynek során, ha majd úgy kívánják, a felperes is kivallattathatja a tanúit, és élhet ennek a tanúvallatásnak a jótéteményével, sőt el is halasztathatja a per további vizsgálódásait a megye legközelebb tartandó törvényszékére. 548. (IV. 464-465.) Pelargus György szolgabíró és Barsy János esküdt (eg- regii) jelentése alapján újra felvették a vármegye mint hatóság nevében fel56 „Mikor és mi módon kel! a főbenjáró ítéletben elmarasztaltat letartóztatni?" 159
