Jancsó Éva: Nógrád vármegye nemesi közgyűlési jegyzőkönyveinek regesztái 1670–1672, 1683–1685 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 60. (Salgótarján, 2012)
Előszó
Előszó Egy néhány évvel ezelőtt elindított kezdeményezés nyomán az érdeklődő olvasó, (hely)történész, levéltáros a Nógrád vármegye nemesi közgyűlési jegyzőkönyvei fennmaradt, harmadik és negyedik darabjának bejegyzéseiből készült regesztakötetet tarthatja a kezében. Nem kellett az áttörés nehéz feladatát is felvállalni, hiszen túl a már más megyékben megjelent hasonló munkákon, melyek a Tóth Péter és Varga J. János: Az 1711 végéig terjedő vármegyei és városi jegyzőkönyvek regesztáinak kiadási szabályzata című kézirat irányelveihez és formai követelményeihez igazodva készültek, két igen felkészült, a korszak történelmében, a régi magyar és latin köz- és hivatalos nyelvben jártas kolléga nyomdokain haladva, az általuk elkészített köteteket tekintve alapnak és iránytűnek, igyekeztünk megőrizni a sorozat formai egységét.1 A IV. 1. a) 3. jelzettel ellátott kötet az 1670-72 közötti, az előzőekhez hasonló, nem kevésbé zivataros esztendők mindennapjaiba enged betekintést. Bár a megyét ezen években a törökökkel vívott komolyabb összecsapások elkerülték, a magyar és török földesuraknak való kettős adózás és az itt állomásozó, éppen az 1670-es év nyarán jelentősen megnövelt létszámú német katonaság élelmiszerrel, takarmánnyal, tűzifával és szállással való ellátása, a helyőrségek javításához és jó karban tartásához elvárt, közmunka keretében való hozzájárulás, az idegen katonaság állandó zaklatásai és rablásai szinte elviselhetetlen terheket róttak a „szegény hódultsági megye" lakosságára, ennélfogva a bejegyzések túlnyomó többsége is az ezen terhek enyhítésére irányuló erőfeszítésekről tanúskodik. Az alispán közvetítésével újra és újra kérik a főispán hathatós segítségét az udvarnál és a német katonai főparancsnoknál, Paris Spankau bárónál a terhek ésszerű mérsékléséért. A megszálló német katonaság helyben érvényesülő erőszakos követelőzései, önkényeskedései mellett, melyet jól példáz, hogy 1672 februárjában a divé- nyi kapitány még két szolgabírót is fogságba vethetett, mert a megye csak a kivetés fele mennyiségét volt hajlandó befizetni katonái ellátására, látszatra eltörpült a távoli Bécsből érvényesülő császári akarat szigora és keménysége, szinte a józan belátás és a mértékletesség jegyeit mutatta. Pedig I. Lipót- nak „megvolt az oka" a kemény fellépésre. Erre az időszakra, 1670 tavaszára esik ugyanis a Zrínyi Péter horvát bán, Wesselényi Ferenc nádor, majd annak halála után a Zrínyi Péter és Nádasdy Ferenc országbíró vezette nemesi mozgalom és az I. Rákóczi Ferenc által ép1 Obomi Teréz: Nógrád vármegye nemesi közgyűlési jegyzőkönyveinek regesztái 1597-1603. Nógrád Megyei Levéltár, Salgótarján, 2001; Tóth Péter: Nógrád vármegye nemesi közgyűlésijegyzőkönyveinek regesztái 1652-1656. Nógrád Megyei Levéltár, Salgótarján, 2001. 5