Jancsó Éva: Nógrád vármegye nemesi közgyűlési jegyzőkönyveinek regesztái 1670–1672, 1683–1685 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 60. (Salgótarján, 2012)
1670
Ghimesi Forgách (Forgáts) Ádám prokurátora, Bezegh (Bezekh) István (nobilis) ünnepélyesen tiltakozik, nem értve egyet a felperes keresetével, a kijelölt bírósággal, az új perszakasszal és a jelen ügy egyéb csatolt irataival, és kéri a már előadottak és a jelenlegiek másolatait. Forgách Ádám grófnak mint felperesnek Balassa (Balassi) Imre elleni perében, amely egy Losoncon élő jobbágyának, Mátyás Szabó Imrének (providers) az elfogása ügyében keletkezett és fellebbezés útján került bíróság elé, a következő határozatot hozták: mindenekelőtt ami I. Lipót kegyes eltiltó parancsát illeti, a per szövegéből nyilvánvalóan kiderül, hogy a felperes nem valamiféle tulajdont vagy vélt erőszakoskodást akar perelni, amely a tanúk bizonyításából és a két fél részéről előadott perbeszédekből és kifogásokból is nyilvánvaló. Amikor ugyanis az alperes egy bizonyos tulajdonjogot hoz fel mentségül (erre igyekszik támaszkodni a parancs foglalata is), hogy a szóban forgó jobbágy az ő alávetettje, az a Hármaskönyv I. részének 67. címében15 foglaltaknak megfelelően vagy valós, vagy örökösödési tulajdonra vonatkozik. Valós nem lehet, azt maga az alperes is tagadja, sőt el is ismeri a királyi akarattal szembeni ellentmondó iktatásában, hogy a néhai Dósa Ádám (egregius) ezt a losonci birtokrészt zálogjogon bírta, ebből következik, hogy ő is mint alperes, csupán ellentmondott a felperes beiktatásának a tulajdont illetőleg. Ennélfogva ha bármi követelése lett volna ugyanezen javakhoz, a zálogolt javaknál szokásos jogi úthoz kellett volna folyamodnia néhai Dósa Ádám örököseivel szemben, és ha ilyenek nem lennének, a kincstárhoz. De nyilvánvaló, hogy örökösödési jogon még kevéssé birtokolta, mivel a Hármaskönyv I. rész 47. címének16 értelmében nem létezik semmiféle vérségi kötelék és testvéri felosztás az alperes és a néhai Dósa Ádám között, amelyből a javak egymásra való átszállása következne. S bár az alperes azt állítja, hogy a javakat előzetesen foglalta el, az elmondottakból kifolyólag erőszaktétel nélkül aligha tehette. Ehhez járul még, és nyilvánvalóan ki is tűnik a felperes által benyújtott iratból, amely nem más, mint néhai Dósa Ádámnak a pozsonyi káptalan által kiállított végrendelete, hogy akkoriban más birtokrészeken, így a losoncin is ugyanezen felperes bírta azokat a szerződésbeli kétségtelen és közvetlen örökösödési jogokat, amelyeket korábban Dósa Ádám bizonyos jobbágyoknak közvetlen meg- öröklése révén birtokolt (akiket akkor a felperes tisztviselői nem fogadtak el, másokat követelve helyettük javaik csekélysége és siralmas állapotuk miatt), és amely örökösödés bizonyítás, végrendeleti rendelkezés és az uralkodó jóváhagyása által is meg lett erősítve. Ezzel a felperes, más, hozzá tarto15 „Hogy valaki kétféle módon mondható a fekvő jószágok urának. És végül a szerződésekről." („Először: birtok jogán;... második úton, az öröklés jogánál és módjánál fogva...") 16 „Hogy az atyafiak között megosztott összes fekvő jószágok valamelyikük magvaszakadtéval, még házasság közbejöttével is, a másikra háramlanak." 32
