Jancsó Éva: Nógrád vármegye nemesi közgyűlési jegyzőkönyveinek regesztái 1670–1672, 1683–1685 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 60. (Salgótarján, 2012)

1670

küldtek, jóságos atyaként hajlandó volt nemcsak a szavakat, hanem a fájdalmat is felmérni és megfontolni, és addigi szigorát az engedékenység eszközével mérsékelni, atyai kegyességre fordítani, emellett hathatós eszközöket ígérni, hogy könnyítsen az országnak a nehézségek változatos nemeivel megterhelt helyzetén.

Ami a sebek valós bemutatását illeti, újra és újra alázatos fohászkodással kérik, hogy azt I. Lipót ne a megye és követei vakmerőségének, hanem igen kegyesen a helyzet hozta szükségnek tulajdonítsa: I. Lipót kegyes szándéka szerint - bár néhányak lármás lázadása ezt megakadályozta - a sebzett haza mindenki közös akaratával óhajtott, de elodázott üdvös gyógymódjáért sóhajtoznak. Igen meg vannak zavarodva, minthogy a hasonló pártütéseket az uralkodó, akibe reményüket helyezték, nekik, a leghívebbeknek rója fel. Ugyanis akár a szomszédos török ellenségtől fenyegető üldözések és pusztítás miatti megyei gyűlések, akár a megyék vagy a felső-magyarországi részek különböző eltervezett és megtartott tanácskozásai esetében az égiek a tanúk, hogy ott a király iránti tisztelet, meg a haza törvényeinek sérelmére sem ők, sem követeik semmiféle határozatot nem hoztak. Inkább erősen kívánták az igazgatás tartósságát és biztonságát, és bizonyos, hogy az uralkodó alázatos szolgái voltak és maradnak, mivel a dolgok olyannyira felfordult állapotában az ő védelmére támaszkodtak, ellenségeikhez sem élelemmel, sem erőikkel soha nem csatlakoztak, sőt, emlékezve a király és a törvények iránti hűségre, mindenekelőtt a füleki (Filek) nemesség, a megye nemességének nagyobb részével, és a német valamint magyar tisztekkel együtt összegyűlvén egyhangúlag elhatározta, hogy hűségfogadalmat és esküt kell tenni az uralkodó mellett, amit most e levélben valamennyien és egyenként is alázatosan és szentül megígérnek, s amint a füleki alkapitány- tól értesültek, az uralkodó számára is kellően bemutatták ezen hűségesküt. Ezek után is hozzá - akire az Isten e szerencsétlen ország felügyeletét bízta - folyamodnak majd oly sok bajuk orvoslására, kijelentve egyben, hogy ettől fogva nem küldik követeiket az Eperjesre meghirdetett országgyűlésre. Krisztus sebeire hivatkozva alázatosan kérik az uralkodót, hogy veleszületett kegyességénél, jóakaratánál és királyi biztosításánál fogva az ország igen kicsiny maradékainak, nevezetesen leghűségesebb alattvalóinak, akiket sok minden más mellett a török őrjöngés és az idegen katonaság is szünet nélkül sanyargat, adja vissza a mentességét a közterhektől, valamint óvja és védje meg őket. Jóságát és kegyességét örökös hűségükkel és szolgálataikkal nem szűnnek majd kiérdemelni, és imádkoznak, hogy hosszasan uralkodjon, és ügyei szerencsés kimenetelűek legyenek.

Elhatározzák továbbá, hogy írnak a főispánnak, Forgách (Forgáts) Ádám- nak a megye rendeletétének bemutatásáért és jóságos közbenjárásáért, hogy az minél hathatósabban elérje célját az uralkodónál.

28