Jancsó Éva: Nógrád vármegye nemesi közgyűlési jegyzőkönyveinek regesztái 1670–1672, 1683–1685 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 60. (Salgótarján, 2012)
1685
giben a megyéből elbocsátott Czobor-féle hadsereg beszállásolása elviselhetetlen terhének könnyítése ügyében irányukban tanúsított. Ezenfelül újból adja elő, hogy őt a megye azért küldte, hogy megtudakolja a főhadbiztos további rendelkezéseit a kvártélyozás ügyében. Bár a főhadbiztos rendelkezése a megyét Johann Leonard Hartl ä Hartenfelshez, az uralkodó első számú hadbiztosához Komáromba, és az ottani élelmezési parancsnokhoz (praefectus annonae) irányította, hogy oda küldött követei és teljhatalmú megbízottai útján tőlük tudják meg a továbbiakat, mivel Hangossy István (egregius) leveléből, mely szintén Rabatta rendelésére lett a megyének küldve, és - amint tartalmából is kitetszik - későbbi keltezésű, mint a főhadbiztos említett rendelete, a megye éppen ellenkezőt értett, hogy tudniillik követeit egyenesen Bécsbe küldje, így ők inkább ehhez a későbbi tudósításhoz akartak alkalmazkodni, és Rabatta további akaratát tőle magától megtudni. Mindezt elmondván, ha a hadbiztos bizonyos katonai porciókat akarna a megyére kivetni, a követ mutassa be, hogy a Czobor-féle fegyelmezetlen katonaság igen megterhelő múlt és ez évi kvártélyozása csaknem teljesen kimerítette és felemésztette a megyét. Ismételje az előző követjárások alkalmából a főhadbiztosnak bemutatott sérelmeket és panaszokat, amelyekből nyilvánvaló lesz, hogy néhány év, különösen Fülek (Filek) és Szécsény (Szécsen) pusztulásának ideje óta mennyi veszteséget és pusztítást szenved el a meggyötört megye nemcsak a különböző hadseregek, úgy az ellenséges, mint I. Lipót hadainak a mostani zavargások idején történő átvonulása, de ott állomásozásuk és továbbindulásuk halogatása révén is, és hogy a nemesség - megfosztva saját lakhelyeitől - száműzetésbe kényszerült. A falvak nagy része pedig, miután a földművesek és lakosok szétszóródtak és elpusztultak, teljesen elhagyatottá és vadállatok lakhelyévé vált. Ha kis részük még idáig egyáltalán fennmaradt, haldoklóhoz hasonlatos, lakóinak egy része, megfosztva minden élethez szükséges eszközétől, csontig le van soványodva, másik része pedig az ennivalók nem szokványos fajtáival, úgymint kutyák, macskák húsával és elhullott dögök tetemeivel, makkból készült kenyérrel próbálja az éhhalált elkerülni. Sokan már az éhezés előtt meghaltak, s halnak most is folyamatosan. E tekintetben azon kell fáradozni, engedjék meg, hogy porció helyett a megye elviselhető pénzösszeget szolgáltasson, és ha a beszállásolástól teljességgel nem mentesülhet, a követ kérje Rabattát, hogy az oly nagy bajokra és szerencsétlenségekre tekintettel legalább csak elviselhető mennyiségű porciót, és abból is csak katonatartási vagy gyalogos katonasági részt rendeljen erre a lepusztult megyére, nehogy az igen megviselt nép erői teljesen kimerüljenek. Mivel a szénát és a zabot a Czobor-féle csapatok már felélték, és több nem adható. Minthogy pedig gabonaféléket nem sütnek a zavargások közepette, és bor sincs, amit pedig adnak, az túlságosan drága, ezért a hadbiztos rendelkezzék úgy, nehogy a katonaság a nyomorult népet bor beszolgáltatására kényszerítse. Érje be kevés ennivalóval, és ne merjen - faluról falura beszállásolást 215
