Jancsó Éva: Nógrád vármegye nemesi közgyűlési jegyzőkönyveinek regesztái 1670–1672, 1683–1685 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 60. (Salgótarján, 2012)

1685

giben a megyéből elbocsátott Czobor-féle hadsereg beszállásolása elviselhe­tetlen terhének könnyítése ügyében irányukban tanúsított. Ezenfelül újból adja elő, hogy őt a megye azért küldte, hogy megtudakolja a főhadbiztos további rendelkezéseit a kvártélyozás ügyében. Bár a főhadbiz­tos rendelkezése a megyét Johann Leonard Hartl ä Hartenfelshez, az uralko­dó első számú hadbiztosához Komáromba, és az ottani élelmezési parancs­nokhoz (praefectus annonae) irányította, hogy oda küldött követei és teljha­talmú megbízottai útján tőlük tudják meg a továbbiakat, mivel Hangossy Ist­ván (egregius) leveléből, mely szintén Rabatta rendelésére lett a megyének küldve, és - amint tartalmából is kitetszik - későbbi keltezésű, mint a főhad­biztos említett rendelete, a megye éppen ellenkezőt értett, hogy tudniillik kö­veteit egyenesen Bécsbe küldje, így ők inkább ehhez a későbbi tudósításhoz akartak alkalmazkodni, és Rabatta további akaratát tőle magától megtudni. Mindezt elmondván, ha a hadbiztos bizonyos katonai porciókat akarna a megyére kivetni, a követ mutassa be, hogy a Czobor-féle fegyelmezetlen kato­naság igen megterhelő múlt és ez évi kvártélyozása csaknem teljesen kimerí­tette és felemésztette a megyét. Ismételje az előző követjárások alkalmából a főhadbiztosnak bemutatott sérelmeket és panaszokat, amelyekből nyilvánva­ló lesz, hogy néhány év, különösen Fülek (Filek) és Szécsény (Szécsen) pusz­tulásának ideje óta mennyi veszteséget és pusztítást szenved el a meggyötört megye nemcsak a különböző hadseregek, úgy az ellenséges, mint I. Lipót ha­dainak a mostani zavargások idején történő átvonulása, de ott állomásozásuk és továbbindulásuk halogatása révén is, és hogy a nemesség - megfosztva sa­ját lakhelyeitől - száműzetésbe kényszerült. A falvak nagy része pedig, miu­tán a földművesek és lakosok szétszóródtak és elpusztultak, teljesen elhagya­tottá és vadállatok lakhelyévé vált. Ha kis részük még idáig egyáltalán fenn­maradt, haldoklóhoz hasonlatos, lakóinak egy része, megfosztva minden élet­hez szükséges eszközétől, csontig le van soványodva, másik része pedig az ennivalók nem szokványos fajtáival, úgymint kutyák, macskák húsával és el­hullott dögök tetemeivel, makkból készült kenyérrel próbálja az éhhalált elke­rülni. Sokan már az éhezés előtt meghaltak, s halnak most is folyamatosan. E tekintetben azon kell fáradozni, engedjék meg, hogy porció helyett a megye elviselhető pénzösszeget szolgáltasson, és ha a beszállásolástól teljességgel nem mentesülhet, a követ kérje Rabattát, hogy az oly nagy bajokra és szeren­csétlenségekre tekintettel legalább csak elviselhető mennyiségű porciót, és ab­ból is csak katonatartási vagy gyalogos katonasági részt rendeljen erre a le­pusztult megyére, nehogy az igen megviselt nép erői teljesen kimerüljenek. Mivel a szénát és a zabot a Czobor-féle csapatok már felélték, és több nem ad­ható. Minthogy pedig gabonaféléket nem sütnek a zavargások közepette, és bor sincs, amit pedig adnak, az túlságosan drága, ezért a hadbiztos rendelkez­zék úgy, nehogy a katonaság a nyomorult népet bor beszolgáltatására kény­szerítse. Érje be kevés ennivalóval, és ne merjen - faluról falura beszállásolást 215

Next

/
Oldalképek
Tartalom