Jancsó Éva: Nógrád vármegye nemesi közgyűlési jegyzőkönyveinek regesztái 1670–1672, 1683–1685 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 60. (Salgótarján, 2012)
1685
féle oltalomlevéllel nem rendelkező foglyokat ott fogva tartott állataikkal együtt letartóztatták, a kapitány pedig megígérte, hogy eleget tesz a megye követei kérésének, és az állatokat a megye tisztségviselőinek kezére juttatja. Mégis nagyon távol van attól, hogy ígéreteit megtartsa és Caprara parancsának engedelmeskedjen, sőt a követek távozása után bizonyos meggondolásból és ürüggyel, csellel és ravaszsággal a foglyoknak útleveleket kölcsönözvén semmi fáradságot nem kímélt, hogy az állatokat nekik visszaadja, és ugyanazokat, akik révén - Caprara kifejezett parancsa ellenére - kétségkívül részesült a zsákmányból, minden kezesség avagy a megye előzetes értesítése nélkül elengedte, súlyosan megsértve a generális tekintélyét. Emellett Ónod felégetésének az idején az onnan visszatérő katonák a szegény nép állatait, nevezetesen Török Ferenc (egregius) - aki maga Rimaszombatban időzik és Őfelsége harmincadosa - jobbágyainak 32 ökrét Zsip (Sip) faluból elhajtották. Ezekből Szuhai kékkői alkapitány 15-öt visszaadatott, de még 17 azoknál maradt. Minthogy egyazon időben egyszerre és nem külön történt az állatok elhajtása, a maradék 17-nek is ugyanott kell lennie, amelyeknek a visszaadásáért - miként Caprara parancsának áthágása és semmibe vétele miatt is - a vicekapitányt a generálisnak méltó büntetéssel kell sújtania, és a követek is azon fáradozzanak, hogy példája más kapitányok megfélemlítésére szolgálhasson. Negyedszer: Az elmúlt téli beszállásolás idején Horváthi Disznóssy Ferenc kapitány katonái mellett a folytonos hadicselekmények miatt teljesen feldúlt és elnéptelenedett Nógrád megyébe a besztercebányai bizottmány avagy Abele hadbiztos (excellentissimus) Czobor Ádám gróf (illustrissimus) 9, egyenként 100 lovasból álló zászlóalját rendelte, aki viszont a 9 lovas zászlóalj mellé 9 gyalogos zászlóaljat is bevezényelt azzal az ürüggyel, hogy a gyalogság saját hópénzén fogja fenntartani magát, miként ez nyilvánvalóan kitűnik annak az utasításnak a másolatából, melyet Czobor tisztjeinek adott. Nagyon messze álltak azonban attól, hogy saját hópénzen éljenek, hogy alkalmazkodjanak a bizottmány pénzbehajtásokat tiltó rendelkezéséhez, vagy hogy beérjék mérsékelt mennyiségű szénával, abrakkal, kenyérrel és hússal, hanem inkább kényükre-kedvükre éltek a szegény nép nyakán. Állataik elhajtásával, az emberek elfogásával, börtönnel, korbácsolással és a kegyetlenkedés szokásos módozataival kényszerítették őket pénzfizetésre, és az ily módon a legcsekélyebb életlehetőségeiktől megfosztott embereket a legnagyobb szegénységbe, éhezésbe és pusztulásba taszították. Ezeket a bajokat már előterjesztették Abele bárónak (excellentissimus), és azt a választ kapták, hogy Czobor minden, az előírton felül bevezényelt 9 zászlóaljnyi katonája által okozott bajokat a károk előzetes, értő és megbízható kinyomozásával, az elvitt és elfogyasztott dolgok mennyiségének meghatározásával részletesen írják össze a kárösszeg forintban történő megadásával. Czobor gróf és gyalogsága azonban a megye ismételt megkeresésére 198
