A szécsényi seregszék jegyzőkönyve 1656–1661 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 59. (Salgótarján, 2010)
Személynévmutató – életrajzi adattár
MŰL III. köt. 159-160.) Rendelkezésünkre áll Forgách Ádám portréja 1651-ből. (Wl- DEMAN 1652. No. 27.) ♦ Forgách Ádám 1626-tól 1630-ig Grazban tanult a jezsuitáknál (Andritsch 1965. 54-55.), majd Esterházy Miklós nádor udvarában nevelkedett. 1622. júl. 12-én az uralkodó apja helyére Nógrád vármegye főispánjává nevezte ki (Eredetije: MOL P 287. Ser. 1. Fasc. A. No. 101. és MOL A 57. 7. köt. 172-173.), amely tisztet haláláig betölti. Jakus Lajos szerint 1622 és 1640 között Szécsény várának kapitánya. (JAKUS 1985a. 126.) Szécsényi (fő)kapitányi instrukciója 1622. júl. 16-án kelt. (MOL P 287. Ser. I. Fasc. A. No. 102. és ÖStA KA Best. Prot. Bd. 1. 1622. p. 4.) Tényleges kapitányi működését Pálffy Géza kutatásai szerint csak tanulmányai végeztével, 1630 után kezdi meg; közben egyúttal egy ideig II. Ferdinánd valódi (wirklicher) kamarása is volt. (1631: ÖStA HHStA OKäA Reihe F, C 1 f. 17.) Jakus adatát cáfolva - amely Forgách 1640. február elejei, végül meghiúsult lemondási kísérletével (ÖStA KA HKR Prot. Exp. Bd. 282. f. 269.) állhat összefüggésben - Forgách Ádám 1641. okt. 16-án is szécsényi (fő)kapitánynak nevezi magát (DERL C/64. 2b. 39. d. 9. t. p. 1.), sőt még 1642. júl. 20-án is így szerepel egy adománylevélben. (MOL A 57. 9. köt. 444.) Majdnem bizonyos, hogy 1643. májusi felső-magyarországi főkapitányi kinevezéséig ellátja szécsényi tisztét, (vö. PÁLFFY 1997b. 273.) 1640. jan. 31-én III. Ferdinánd magyar tanácsosai (consiliarius) sorába emeli Forgách Ádámot. (MOL A 57. 9. köt. 269-270.) 1640. máj. 12-én Forgách Ádám testvérével együtt magyar grófi címet kap. (MOL P 287. Ser. I. Fasc. A. No. 110. és MOL A 57. 9. köt. 515-517. Kiadása: BÁRTFAI-SzabÓ 1910. 726-734.) 1641. márc. 25-től 1663. jún. 8-ig magyar királyi pohárnokmester (pincernarum regalium magister). (FALLENBÜCHL 1988. 91. Kinevezése: MOL A 57. 9. köt. 336,) 1643-1644 felső-magyarországi végvidéki és kerületi főkapitány. (PÁLFFY 1997b. 273. 1643. jún. 1-én kelt instrukciója és a kinevezését bejelentő parancs. BÁRTFAI-SzabÓ 1910. No. 119-120., ÖStA KA Best. No. 1380. Beiktatásához: MOL A 14. 1. d. No. 92., ill. kassai beiktatási esküje, szept. 1.: PÁLFFY 2009.15.) 1644. febr. 8-án közli III. Ferdinánd király Forgách Ádámmal, hogy a Pálffy István lemondásával megürült bányavidéki főkapitányi posztot rá kívánja ruházni. (MOL P 1883. 1. cs. 1. t. f. 25-26.) 1644-1663 dunáninneni kerületi és bányavidéki főkapitány. (ÖStA KA Best. No. 1124., No. 1380., No. 1417. és PÁLFFY 1997b. 271.) III. Ferdinánd kamarása, 1646. szept. 21-én Pozsonyban az országgyűlésen teszi le esküjét. (ÖStA HHStA OMeA SR Eidbücher Kart. 19. Bd. 1. p. 195. és ÖStA HHStA OKäA Reihe F, C 2 p. 8. és p. 28., valamint ÖStA HHStA OMeA SR Schachtel 184. No. 83. f. 2.) 1646. szept. 25-én Forgách az egyik katolikus jelölt a nádori posztra, amelyet végül meggyőző többséggel (120 szavazattal) trakostyáni Draskovich II. János gróf nyer el. (OSzKK Föl. Lat. 3809/11. f. 233r.) Draskovich halála után, 1649. márc. 24-én ismét jelölik nádornak, ám ekkor a közel 180 szavazatot szerző Pálffy Páltól szenved vereséget, csak 16 szavazatot kap. (uo.) Bár a szakirodalom gyakori állítása szerint 1655. márc. 15-én ismét ő az egyik nádorjelölt (pl. BÁRTFAI-SZABÓ 1910. 420-428.), az egykorú források és az újabb kutatások szerint ekkor nem került be a négy palatínus-jelölt közé (a két katolikus Csáky István és Wesselényi Ferenc, a két evangélikus jelölt pedig Perényi György és Thököly Zsigmond volt), akik közül óriási fölénnyel (több mint 210 vokssal) Wesselényi Ferenc nyeri a választást. (OSzKK Föl. Lat. 3809/11. f. 233r. és VÁRKONYI 2009.) Borsod vármegyének a Magyar Királysághoz való visszacsatolása után, 1649-ben Forgách Ádám megkapja Borsod vármegye főispáni tisztét is. 1655. júl. 22-én az Udvari Haditanács közli, hogy az uralkodó Forgách Ádámot 303
