A szécsényi seregszék jegyzőkönyve 1656–1661 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 59. (Salgótarján, 2010)
Személynévmutató – életrajzi adattár
tábornaggyá (Feldmarschall) nevezte ki. (MOL A 14. 2. d. No. 228., ÖStA KA HKR Prot. Reg. Bd. 312. f. 152. és ÖStA AVA FHKA HKA HFU rote Nr. 197. Konv. 1655. Sept. f. 25-26., ill. júl. 26-án a császári hadseregnek: ÖStA KA Best. No. 1523.) 1658. okt. 27-től ismét az új magyar uralkodó, I. Lipót kamarása, amikor Bécsben leteszi kamarási esküjét. (ÖStA HFIStA OMeA SR Eidbücher Kart. 19. Bd. 2. f. 147.) 1663. szept. 25-én feladja a bányavidéki főkapitányság központi várát, Érsekújvárt a törököknek. (MATUNÁK 1901a. 18-33. Haiczl 1932. 190.) Tette miatt felelősségre vonják, de utóbb felmentik. Formálisan végül 1668. nov. 22-én mentik fel a dunáninneni kerületi és bányavidéki főkapitányi posztról, azaz eddig névleg továbbra is főkapitány, feladatait viszont többnyire Louis Raduit de Souches komáromi főkapitány és Johann Michael Ridt lipótvári helyőrségparancsnok látják el. (MOL P 287. Ser. I. Fasc. A. No. 258. és ÖStA KA Best. No. 1812.) 1663 jún. 8-tól 1679-ig tárnokmester, 1670. dec. 18-tól haláláig az országbírói tiszt adminisztrátora. (FALLENBÜCHL 1988. 72. A tárnokmesteri kinevezés: MOL A 57. 13. köt. 51-52. Az országbírói kinevezés: MOL A 57. 15. köt. 199-200. 1670. okt. 31-én kelt országbírói esküformulája: MOL P 287. Ser. I. Fasc. A. No. 439.) 1675 nyarától az uralkodó titkos tanácsosa (intimus consiliarius). (MOL P 1883. 1. cs. 1.1. f. 181. Pest-Pilis-Solt vármegyei kihirdetése: BORO- SY 1984. No. 1759.) ♦ 1642. júl. 20-án vegyes adományként királyi joggal megkapja III. Ferdinándtól az 1629 óta zálogjogon bírt galgóci uradalmat. (MOL A 57. 9. köt. 444-446.) 1647-ig ő a szécsényi uradalom birtokosa. Katolikus. Nógrád vármegye 1658. és 1661. évi nemesi összírásában is a losonci járás birtokos nemesei között szerepel, mindkétszer 6 forintos összeggel. Forgách György /gimesi/ báró (tek, nagys coll.)- Forgách Györgj - a szécsényi seregszék külső tagja (1656) 16 (JT661. dec. 21.) A Forgách család gimesi vonalából származik, Forgách Péter királyi tanácsos és divékújfalui Újfalussy Kata fia. (NAGYIVÁN 4. köt. 211-213.) Felesége Eli- sabetha Maria Rechberg. Forgách György 1661. dec. 21-én délelőtt tíz órakor halt meg, és 1662. jan. 11-én tartották temetését a Nyitra megyei Komjáti (Komjatice, SK) templomában, a család egyik hagyományos temetkezőhelyén. (Az özvegy által kiküldött gyászjelentés: MOL X 7824. No. 12356. - C 1275. d.) ♦ 1654 és 1656 között érsekújvári tiszt, valószínűleg lovashadnagy. 1656. okt. 1-től már a szőgyéni vár kapitányaként kapta fizetését. (ÖStA FHKA HKA Farn.-Akten F-V 117. f. 14-15.) E tisztét haláláig betöltötte. (MOL X 7824. No. 12356. - C 1275. d.) 1651-ban a kiskorú Dósa Ádám gyámjaként említik. (NML IV. 1. o/ ff. 1. cs. No. 10.) ♦ 1654 decemberében Kishont megye legnagyobb birtokosainak egyikeként lép fel a terület Nógrád vármegyéhez csatolása érdekében. (KOMÁROMY 1909.111-112.) 1654-ben a Nógrád megyei Jobbágyiban említik jobbágyát. (BOROSY1998. No. 162.) 1655-ben elzálogosítja a Zemplén megyei Vekét (Vojka, SK), 1658-ban pedig a Bars megyei Nagyherestényt (Veiké Chraét'any, SK). 1659-ben zálogba veszi Forgách Adámnak a Bars megyei Kele- csényben (Kl'acany, SK) található jószágát. (BÁRTFAI-SzabÓ 1910. 499.) 1656-ban a Heves megyei Pásztó mezőváros, illetve Verpelét falu egyik birtokosa. (DERL C/64. 2b. 31. d. 10. t. No. 3.) 1657-ben a Nógrád megyei Gergelyfalván (Gregorová Lieska, SK), Lónyabányán (Lovinobana, SK), Polihnón (Polichno, SK) és Udornyán (Uderiná, SK) említik jobbágyait. - Mind a négy település a divényi uradalom tartozéka. (NML IV. 1. 304
