A szécsényi seregszék jegyzőkönyve 1656–1661 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 59. (Salgótarján, 2010)

Szabó András Péter: Előszó

Levéltár gondozását, amely már 1948-ban, a fiatal Jakó Zsigmond kezdeményezésére kiköltözött az Egyetemi Könyvtár épületéből, az Akadémiai Könyvtár szerezte meg.8 Az említett három személyi gyűjtemény pedig nagy számban tartalmazott kötetekbe kötött eredeti okleveleket, azaz levéltári jellegű anyagot is, amelyeket némileg következetlenül - a kézirattár részeként kezeltek. (1975-ben, amikor az Akadémiai Levéltár néven emlegetett egykori Múzeumi Levéltárat az Állami Levéltár kolozsvári fiókja felső utasításra átvette a könyvtártól, a bekötött eredeti oklevelek ugyanebből az okból maradtak ott.)9

A jogi helyzet nagyfokú tisztázatlansága ellenére az Erdélyi Múzeum Egyesület könyvtárának államosított anyagát ma is az Akadémiai Könyvtár és az Egyetemi Könyvtár kezeli, a levéltár anyagát pedig az Állami Levéltár utódintézménye (Arhivele Nationale Directia Judeteaná Cluj).

A hosszú de szükséges kitérő után vessünk egy pillantást a seregszéki jegyzőkönyvre. Forrásunk a már említett Kemény Sámuel kéziratgyűjteményében (Ms. K. S.) maradt fenn, amely jelenleg három nagyobb sorozatra oszlik, ezek a következők: Hazai gyűjtemény (Ms. K. S. 1), Grammatophila- tium Transylvanicum (Ms. K. S. 2.), illetve Cartophilatium Transylvanicum (Ms. K. S. 3.). Mindhárom sorozatot egységes külső megjelenésű kötetek alkotják. Ezek kolligátumok, főleg 18-19. századi iratmásolatokból állnak, de bőven tartalmaznak eredeti kéziratokat és helyenként eredeti szálas iratokat is. A jegyzőkönyvet a Grammatophilatium Transylvanicum tizennegyedik kötetében találjuk meg (Ms. K. S. 2/14.), amelynek nagy részét (f. 1-213.) 17. század végi, 18. századi erdélyi vonatkozású királyi oklevelek és leiratok feltehetően 19. század eleji másolatai foglalják el.10 A kötet végére, a kolligá- tum egykorú indexe (f. 268r-272v.) elé lett bekötve az ötvennégy lapnyi terjedelmű (f. 214r-267v.) seregszéki jegyzőkönyv. Ez a kötet egészéhez hasonlóan folio formátumú, ám valamivel kisebb, 22 centiméter széles és 34 centiméter magas. A jegyzőkönyv külső jellegzetességei alapján egyértelműen eredeti. 1656-ben kezdte el vezetni a szécsényi seregszéknek, tehát a szécsé- nyi végvár magyar katonai bíróságának seregbírája, Kajdi János. A kézirat vége valószínűleg csonka, ezzel magyarázható az is, hogy míg jelenlegi formájában 1661. február 15-én kelt utolsó bejegyzése, a címlapon található 18.

8 A költözés valószínűleg Jakó Zsigmond saját ötlete volt, így akarta - végül sikertelenül - elkerülni a levéltár elkobzását. Kiss 2009. 221.

9 KISS 2009. 216.

10 Ugyanez a kéziratsorozat egy másik nógrádi vonatkozással bíró tételt is megőrzött. A negyedik kötetben (Ms. K. S. 2/4. f. 149-172.) találjuk a pápai, veszprémi, lévai, füleki és tihanyi vár evangélikus katonáinak felekezeti sérelmeikkel kapcsolatos kérvényeit, jórészt egykorú másolatokat, „Supplices ad tronum milites stipendiarii evangelicae religionis in praesidiis Pápa, Veszprém, Léva, Fülek, Tihany" alcím alatt.

8