A szécsényi seregszék jegyzőkönyve 1656–1661 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 59. (Salgótarján, 2010)

Szabó András Péter: Előszó

századinak tűnő felirat hosszabb 1656-1662 évkört ad meg. Kajdi jelenlegi adataink alapján 1654-től egészen 1663-ig, a vár második török foglalásáig töltötte be a szécsényi seregbírói tisztet. Nem tudjuk, hogy működésének első néhány-, illetve utolsó évében is vezetett-e hasonló jegyzőkönyvet.

A forrás tartalmi jellemzését az olvasó Pálffy Géza bevezető tanulmányában találja meg, itt csak arra szorítkozunk, hogy néhány formai jellegzetességére felhívjuk a figyelmet. A jegyzőkönyv kilencvennyolc különálló, de számozatlan bejegyzést tartalmaz. A bejegyzések általában a seregszék ülései, de akad köztük néhány egyszerű, a seregbíró előtt megtett felvallás is, amelyekhez nem volt szükség a seregszék tagjainak jelenlétére. Az ülések a jegyzőkönyvben általában időrendben követik egymást, ám van két, a szigorú időrendet megbontó kivétel, ezek a 17. (1656. szept. 30.), az 55. (1659. jan. 9.) számú ülés. A fenti szabálytalanságok, a kézirat tiszta írásképe, illetve a benne található jó néhány jellegzetes szövegromlás arra engednek következtetni, hogy a jegyzőkönyvbe máshonnan másolták be a szövegeket, feltehetően a seregszék által kiállított ítéletlevelekből és egyéb kiadványok eredetijéből vagy fogalmazványából, a másolás során pedig nem sikerült mindig megtartani az időrendet. Néhol előfordul, hogy csak az ítéletet vezették be, a perfelvételt nem. A permellékletek, így például a tanúvallatások, csak elvétve kerültek be a kötetbe.

A kézirat szép, rendezett képet mutat, a szöveget a megfelelő helyeken, az egyes ülések kezdeténél, illetve a perfelvételeknél és az ítéleteknél általában megfelelően tagolták középre rendezett alcímekkel. (Ezt a beosztást mi is megőriztük.) Az írás sűrűsége azonban erősen változó. Két kéz írása különböztethető meg egyértelműen, az első kéz az ötvenhatodik seregszéki ülés (1659. jan. 19.) első perének végéig írta a jegyzőkönyvet, a második pedig annak második perétől a kötet végéig. (Jelzésértékű, hogy ha nem is tűnik el, de gyengül a szöveg addigi jellegzetes „í"-zése is. A „törvín", „lí- vén", „tívén" szóalakokkal pedig nem találkozunk többet.) A jegyzőkönyv első felén belül is vannak kisebb, talán az íróeszköz cseréjéből származó betűvariációk, ráadásul a „törvín" alak a 28. seregszéki ülés (1657. jún. 9.) előtt nem fordul elő, ám az íráskép alapvető egysége egészen az említett ötvenhatodik ülés közepéig egyetlen kézre enged következtetni. Hosszabb kont- rollszöveg híján sajnos nem tudjuk megállapítani, hogy a két írás közül melyik Kajdi Jánosé.

Egy fontos kérdést még nyitva hagytunk a jegyzőkönyv kéziratával kapcsolatban, nevezetesen hogy miként kerülhetett a 19. századi erdélyi főnemes, gróf Kemény Sámuel gyűjteményébe. A pontos válasz sajnos nekünk sincs birtokukban. Biztos fogódzót jelent a kézirat címlapján található kései, 1768. március 25-én kelt, a szöveghez egyáltalán nem kapcsolódó jegyzet egy Szimuly Urszuly nevű kovács munkáiról. A mesterember román neve egyértelműen arra utal, hogy a kézirat már Erdélyben, vagy más román la9