A szécsényi seregszék jegyzőkönyve 1656–1661 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 59. (Salgótarján, 2010)
Pálffy Géza: A szécsényi seregszék eddig ismeretlen jegyzőkönyve (1656–1661) - „Végvári mikrotörténet": a szécsényi seregszék jegyzőkönyve
két tömlöctartó ellen Koháry (fő)kapitány jelenlétében, 1661 januárjában vizsgálat indulhatott, amelynek eredményeként el is veszítették tisztüket (96/CL., 98/CLIII.). Végül érdemes felhívnunk a figyelmet arra is, hogy a már említett rendszeres vásárbíró-választások mellett a seregszék egy ízben (1659 decemberében), Koháry (fő)kapitány parancsára, a lovashadnaggyá kinevezett Rédei Mátyás beiktatási eskütételének is hivatalos fóruma volt (73/CXL). Röviden összegezve tehát kijelenthető, hogy - miként ezt már a rabtartás kapcsán kialakult oszmán-magyar végvári szokásjog („az régi végbeli vitézlő szokás") területén is tapasztaltuk168 - a szokásjog (consuetudo) nem csupán a rendi-nemesi társadalom életében játszott a 16-17. századi Magyar Királyságban igen meghatározó szerepet.169 így volt ez a „vitézlő rend" életében is, legyen szó akár a határ menti rabkereskedelemről, akár - miként forrásunk vitathatatlanul bizonyítja - a szécsényi seregszéken folyó hadi bíráskodásról. „Végvári hiteleshely" Szécsényben Noha remélhetőleg már eddigi elemzésünk is érzékeltette, hogy a protokollum a szécsényi végvárváros 17. század közepi mindennapi életébe széles spektrumban nyújt betekintést, a seregszék egyik különleges „feladatkörének" megismerése ennek lehetőségét még tovább fokozza. Az Ipoly-parti „vitézlő törvényszék" ugyanis - a német katonák említett soltész-székeihez és több magyarországi várkapitányi székhez hasonlóan170 - nem csupán a hadi bíráskodás színtere, hanem egyúttal speciális „végvári hiteleshely" is volt. Hogy valóban nem túlzás erről beszélnünk, azt forrásunk egy konkrét helyen maga is „kimondja": 1660. október végén egy rágalmazási perben úgy nyilatkoztak, hogy „seregbíró uram [mint] hites nótáriusa az helynek" (92/CXLL). A fentiekben elmondottakon kívül ez is jól jelzi, hogy a 17. század közepén a magyarországi alsóbb fokú bírósági fórumok (vármegyei és városi törvényszék, úriszék, vegyes bíróságok stb.) fokozatos specializálódása közepette a végvári katonaság hadi bíráskodása is jelentősebb szakszerűsödésen ment keresztül. A „végvári hiteleshely" funkcióját támasztják alá a jegyzőkönyvben jelentősebb számban előforduló, nem bíráskodási jellegű bejegyzések. A szécsényi végváriak vagy éppen velük kapcsolatban álló különféle személyek (katonák mellett nemesek és jobbágyok egyaránt) ugyanis a seregbíró előtt gyakran nyújtottak be tiltakozást (protestatio), tettek bevallást (fassio), éltek követeléssel (praetensio), jutottak megegyezésre (concordia, compositio), valamint kértek tőle engedélyt vagy ügyükben mielőbbi intézkedést. Ezek min168 PÁLFFY 1997a., újabban vö. Tóth 2001.; Dóri 2006.; Ladányi-Benedikt 2008. 169 grre újabban vö. Szíjártó 2005.40-43. és Bak-Banyó-Rady 2006. xiii-xviii. (Péter László bevezetője) 170 Vö. PÁLFFY 1995.154-158. 55
