A szécsényi seregszék jegyzőkönyve 1656–1661 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 59. (Salgótarján, 2010)

Pálffy Géza: A szécsényi seregszék eddig ismeretlen jegyzőkönyve (1656–1661) - „Végvári mikrotörténet": a szécsényi seregszék jegyzőkönyve

Igazi újdonságot - elsősorban a felperesek írásos vagy szóbeli keresetében, illetve a bíróság részéről - a seregszék szokásjogára való hivatkozások jelentettek. A mintegy 150 ülésnek ugyanis mintegy ötödén utaltak latinosán az „(antiqua/vetustissima) consuetudo sedis bellicae''-re, illetve magyar nyelven „az böcsülete s vígháznak szép szokása’-r a (5/V.) avagy „böcsületes helynek régi jó szo- kásá"-ra (84/CXXVIIL), főként a peres eljárás különféle elemeivel kapcsolatban. Emellett néhány esetben - a vármegyék e században egyre nagyobb jelentőséget kapó szabályrendeleteihez hasonlóan165 - a seregszék statútumaira (statuta sedis bellicae) való hivatkozás is szerepelt, elsősorban a „vitézlő törvényszéken" való megjelenés elmulasztásának négy forintos büntetése kapcsán. Talán ezen statútumok sorát gyarapították az 1656 és 1661 közötti esztendőkben azok az általános jellegű seregszéki határozatok, amelyek ugyan nem (vagy nem csak) a vitézlő törvényszék működését, hanem a szécsényi végvár és őrségének életét egy-egy fontosabb területen szabályozták. Ilyennek tekinthető például a kocsmákban való borkimérés limitációja (17/XXIIL), a szemét- és ganajhordás büntetésének szabályozása (25/XL.), valamint egy rabtartási-rabkezességi kérdésben hozott rendelkezés (71/CIX.). Ám ezen szabályrendeletekhez áll közel a hollókői hadnagy és az ottani végváriak különféle nézeteltéréseit rendező, már említett három határozat, amelyek főként a borkimérést és a katonák várból való eltávozásának rendjét szabályozták (26/XLIL). Részben hasonlónak tarthatjuk a Szécsénytől délre fekvő Heren- csény falu lakóinak panaszai nyomán hozott határozatokat is, különösen a sarcuk összegyűjtésére kibocsátott török és keresztény (bilincses) rabok szekéren történő ingyenes szállítása kapcsán hozott - forrásunkban sajnos csupán említett - írásbeli limitációt (29/XLVIII.).166

Ennek a kérdésnek a végleges megválaszolása mindenképpen újabb, országos összehasonlításban végzett kutatásokat igényel. Más esetekben ugyanis a seregszék nem szabályokat vagy határozatokat hozott, hanem - miként 1682- ben a füleki seregszék egy rabügyben tette167 - jogi szakvéleményt (miként a korban nevezték: „törvényes igazítás"-t) adott a hozzá forduló személyeknek, akik adataink szerint ráadásul nemcsak végvári katonák lehettek. 1659 januárjában a szécsényi „vitézlő törvényszék" egy domoszlói parasztembernek egy egri törökkel való rabkezességi vitás ügyében fejtette ki egyhangú véleményét (55/LXXXVII.). Másfél esztendővel később pedig a „nemes és vitézlő törvény- bírák" csak azért gyűltek egy alkalommal össze, hogy az egyik végvári katonának a két tömlöctartóval kirobbant vitájában „adjanak opiniót" (89/CXXXV.). Szakvéleményük („deliberativa opinio") azután szerepet játszott abban, hogy a

165 Vö. Nékám-Schneider 1981.; BÉLI 1987. és Turbuly 2000.

166 Vö. PÁLFFY 1997a. 39.

167 MOL P 125. No. 11378., említése: PÁLFFY 1995.144.

54