A szécsényi seregszék jegyzőkönyve 1656–1661 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 59. (Salgótarján, 2010)

Pálffy Géza: A szécsényi seregszék eddig ismeretlen jegyzőkönyve (1656–1661) - „Végvári mikrotörténet": a szécsényi seregszék jegyzőkönyve

hasonlóan a 17. században Szécsényben csak seregjegyzők szolgáltak (mint például az 1638 és 1651 között adatolható Kis Miklós123), seregbírákat a bányavidéki végeken pedig csupán a főkapitányi központban (Érsekújvárott), valamint a közel félezer fős őrséggel bíró Füleken és Léván alkalmaztak.124 Forrásunkban azonban - két kivételtől (1., 92.) eltekintve - mindvégig, ráadásul több tucatnyi alkalommal „(szécsényi) seregbíró"-nak nevezi Kajdit, ami nem lehet egyszerű tévedés. Ám nem is volt az. 1655 júliusától Kajdi János valóban szécsényi seregbíró volt, akinek kinevezését ekkor a bécsi Udvari Haditanácsban hagyták jóvá,125 miként ez ekkortájt már a magyarországi végek más se- regbírái esetében is történt.126 így a bányavidéki főkapitányságban ő lett a negyedik - állandó alkalmazásban álló és rendes fizetést kapó - seregbíró.

Kajdi kinevezését több körülmény tette szükségessé, illetve lehetővé. Egyrészt, mint említettük, 1652 után a szécsényi őrség létszáma 20 százalékkal (100 huszárral) gyarapodott, így az itteni királyi fizetésű végváriak száma (mintegy félezer fő) már jóval meghaladta a lévaiakét, illetve kezdte megközelíteni a fülekiekét, akiknek váraiban ez időben már több évtizede szolgáltak az említett seregbírák. Másrészt a királyi fizetésű katonaság gyarapodásával annak különféle peres ügyei is egyre szaporodtak, különösen az 1650-es évek bemutatott romló közállapotai idején. Harmadrészt 1654 nyarán Szécsényben Kajdi másként Deák (Literatus) János személyében - nevének megfelelően - már írásbeli és jogi szaktudással is rendelkező, ráadásul a posztra magát alkalmasnak tartó személy is adódott. Ekkor ugyanis Kajdi arról tájékozódott a füleki seregbírótól, Jankovith Jánostól, hogy mekkora fizetése van, illetve egyes feladatai kapcsán pontosan milyen egyéb jövedelmek járnak neki, mint seregbírónak. Az utóbbi az ügyben még érsekújvári társa (győri Nagy János [1653-1663]) véleményét is kikérte.127 így ki123 Pályájára részletesen ld. még a Személynévmutató forrásadatait.

124 PÁLFFY1995. 228-230. és PÁLFFY 1998a. 257-259.

125 ÖStA KA HKR Prot. Exp. Bd. 311. f. 236.

126 PÁLFFY 1995.134-135.

127 „Kajdi János uram 26. Julii nekem írott levelében includált cédulabeli parancsolatjára hogy eddig nagyságodnak választ nem adtam, oka ez, hogy akkoriban itthon nem voltam, az mikor házamhoz hozták az nagyságod parancsolatját, és az levélhozó katonák el is mentenek volt, és mind az idő alatt is oly bizonyos emberem nem találtatott, az ki által értethettem volna nagyságodat, melyrűl kérem is nagyságodat alázatosan, hogy megbocsásson ebbéli vétkemrűl. Az itt való seregbírói állapatrúl nagyságodat úgy informálhatom, hogy itt akárkik légyenek az perlekedők, mindenek kapitány uramnál tesznek panaszt, és őkegyelme ad terminust is nékiek, és az terminus alatt ha az mely fél akar incjuisitiót pe- ragáltatni, az én általam megyen végben egy vásárbíró vagy más hites ember lévén mellettem, és egy-egy tanútól 8 pénzt szoktunk venni, melynek fele az mellettem lévő hűtős emberé, és az fele magamé. Ha penig valamely törvént az egész processussal valaki kive- szen, és ha csak az deliberatiót is az sereg pöcséti alatt, attúl egy forint jár. Az mikor fi41