A szécsényi seregszék jegyzőkönyve 1656–1661 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 59. (Salgótarján, 2010)

Pálffy Géza: A szécsényi seregszék eddig ismeretlen jegyzőkönyve (1656–1661) - „Végvári mikrotörténet": a szécsényi seregszék jegyzőkönyve

ki is jelenthetnénk), hogy Szécsényben ez időben nem szolgáltak német katonák. Csak őket nem a rendes végvári katonaságnak - az 1. táblázatban szereplő - keretállományában kell keresnünk, miként ez bő fél évszázaddal korábban, a véghely 1593 végi visszavételét követően történt, amikor a háborús körülményekre tekintettel 1595-ben előbb 100, két esztendővel később pedig már 200 német végvári gyalogos állomásozott az Ipoly partján.102

Az 1650-es években már nem a végvári keretállományban, hanem a Habsburg-állandó haderő különféle ezredéiből érkeztek hosszabb-rövidebb időre német gyalogok Szécsénybe. 1651 februárjában tisztjeik („német vitézeknek officéri") még a seregszék ülésen is helyet foglaltak (F). S noha forrásunkban erre hasonló példákat nem találunk, ennek oka elsősorban abban keresendő, hogy viszonylag kis létszámban szolgáltak az Ipoly partján. 1651 őszén előbb a Starhemberg-ezredből érkezett 20 gyalog Szécsénybe (17-17 pedig Palánkra és Gyarmatra), akiket 1653 májusa után Badeni ezredbeliek, végül 1656 júniusától a Puchheim-ezred katonái váltottak fel, mely regimentből ekkor két kompániát osztottak szét a bányavidéki végvárakba és az alsómagyarországi bányavárosokba.103 S miközben a magyar rendek ez időben szinte folyamatosan tiltakoztak az országban állomásozó német katonaság ellen - természetesen elsősorban kihágásaik és pusztításaik miatt104 -, Szécsény birtokosa és a végvidék főkapitánya, Forgách generális előbb 1656 őszén tartott várszemléje alkalmával, azután az említett 1659 tavaszi, kudarcba fulladt keresztény portya, majd a törökök 1660. évi Várad elleni hadjáratát követően, végül a nagy török háború idején, 1663 júliusában szorgalmazta a végvár németekkel történő megerősítését.105 Míg 1659-ben dragonyosokat és muskétásokat kért, 1660 végén 100 muskétást sürgetett Szécsénybe.

Bár nem tudjuk, e zsoldosok megérkeztek-e az Ipoly partjára, az 1650-es évek elejétől a végvár elestéig - úgy tűnik - mindvégig szolgált néhány tucat, rendes ezredbéli német zsoldos Szécsényben, általában egy hadnagy (Leutnant) vezetésével.106 Ezt igazolja például, hogy 1652 júniusában kihágásaik rendezését írta elő a Fladitanács a Starhemberg-regiment alezredesé102 1595: ÖStA KA AFA 1607/12/7.; 1597: ÖNB Cod. 10775. f. 33-53.

103 Az említés sorrendjében: 1651. okt.: ÖStA KA HKR Prot. Exp. Bd. 303. 1651. f. 467.; 1653. máj.: uo. Exp. Bd. 307. 1653. f. 134.; 1656. jún.: uo. Exp. Bd. 313. f. 346., nov.: uo. f. 627-628., ill. uo. Reg. Bd. 314. f. 122.; 1658. okt. uo. Exp. Bd. 318. f. 380.

104 Vö. pl. Czigány 2004. 99-106. és Németh 2004.1. köt. 323-326.

105 1656. okt.: ÖStA KA HKR Prot. Exp. Bd. 313. f. 568.; 1659. máj: uo. Exp. Bd. 320/1. f. 181-182., uo. Reg. Bd. 320/2. f. 100.; 1660. okt.: uo. Exp. Bd. 321. f. 386-387.;

1663. júl: uo. Reg. Bd. 327. f. 139.

106 Ld. pl. 1655. júl.: ÖStA KA HKR Prot. Exp. Bd. 311. f. 258., f. 245. és uo. Reg. Bd. 312. f. 123., f. 134., f. 144., f. 200.

36