A szécsényi seregszék jegyzőkönyve 1656–1661 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 59. (Salgótarján, 2010)
Pálffy Géza: A szécsényi seregszék eddig ismeretlen jegyzőkönyve (1656–1661) - „Végvári mikrotörténet": a szécsényi seregszék jegyzőkönyve
adván" (9/X.), „actióját in scriptis producálta” (14/XVII.), „in scriptis producálván feleletit" (54/LXXXIV.) vagy például latinul a „cuperetque attestationes penes manibus judicis habitas ruminari" (15/XIX.) tagmondattal. Ez alól kivétel egy- egy tanúkihallgatás vagy annak kérdései (deutrum), valamint részletesebb beadvány kapcsán csupán néhány esetben akad (83/CXXVL, 88/CXXX1V., 91/CXXXVIL, 93/CXL.), ám ezeknél sem hosszabb terjedelemben. Az utólagos, kivonatos és emiatt olykor hiányos, sőt a bemásolás fáradtságából adódóan néha grammatikailag is hibás bejegyzések következtében viszont a perekben szereplő különféle személyek (végváraik, nemesek, [me- ző] városi polgárok, jobbágyok stb.) azonosítása és a nem ritkán igen bonyolult ügyek megértése csakis olyan gondos háttérkutatással válik-vált lehetővé, mint amilyet a forrás kiadója levéltári feltárómunkája során elvégzett. Mivel pedig a jegyzőkönyv vezetőjének iratládája a permellékletekkel és egyéb kiegészítő iratokkal, azaz a „végvári seregszék levéltára" sajnos nem maradt fenn, ezt a munkát a magisztrátus (a végvidéki generális és a szécsé- nyi [fő]kapitány), valamint az egykori bírótársak (végvári tisztek és vármegyei nemesek) családi levéltáraiból, továbbá az Udvari Haditanács és Nóg- rád vármegye archívumából kellett, illetve lehetett pótolni.37 A korszak: a hosszú háborús „békeidőszak" utolsó esztendei A forrás kiemelt jelentőségét - unikális volta és nagyobbrészt magyar nyelve mellett - az is növeli, hogy a magyar végvárrendszer történetének egyik legkülönlegesebb időszakából származik. Bár a magyar történetírás az oszmánokkal kötött 1606. novemberi zsitvatoroki béke utáni félévszázadot többnyire hosszú „békeidőszakként" tartja számon, valójában kevés olyan korszaka volt a Magyar Királyság történetének, amikor területén oly gyakran pusztított háború, mint ezekben az évtizedekben. A mindennapos háborút elsősorban a törökökkel továbbra is folytatott, váltakozó intenzitású, határ menti összeütközések és csatározások, azaz a portyák jelentették, noha ezt mind az újra meg újra megerősített Habsburg- oszmán békeszerződések (1615: Bécs, 1618: Komárom, 1625: Gyarmat, 1627 és 1642: Szőny), mind az Udvari Haditanács és a végvidéki generálisok nyílt parancslevelei, valamint a különféle hadiszabályzatok többnyire tiltották. Egy konkrét példát említhetünk a forrásunk keletkezése előtti időszakból is: a budai pasa ismételt panaszainak hatására 1655 őszén a Haditanács a szécsényi őrség felettesének, az alább még sokszor említett Forgách Adám bányavidéki generálisnak (1644-1663), valamint Adolph Ehrenreich Graf von Puchheim 37 Itt szeretném megköszönni Szabó András Péternek, hogy tanulmányomat saját levéltári adatainak önzetlen átengedésével számos helyen gazdagította. 22