A szécsényi seregszék jegyzőkönyve 1656–1661 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 59. (Salgótarján, 2010)

Pálffy Géza: A szécsényi seregszék eddig ismeretlen jegyzőkönyve (1656–1661) - „Végvári mikrotörténet": a szécsényi seregszék jegyzőkönyve

zad eleji (1500-tól vezetett) Zólyom vármegyei protokollum sajnos mind a mai napig elmaradt kiadását.33

Másrészt: a fent említett lévai kötetnél a szécsényi ugyan szerényebb terjedelmű és kisebb (ám korábbi) időszakot fog át, több mint félszáz fólióján 98 seregszéki ülésen 150-nél is több (közöttük egyes esetekben két vagy három alkalommal is tárgyalt) ügy ítéletét-rendezését tartalmazza. Mindezekről a jegyzőkönyv bejegyzéseinek üléseit (dátum, helyszín, összehívó személy és bírótársak) és a tárgyalt pereket (alperes, felperes és a per tárgya) számba vevő táblázat külön is tanúskodik. Kárffy Ödön és Bittó Béla fenti szavainak ismeretében így e forráskiadványt egyfajta végvári „ritkaság-gyűjteménynek'' is nevezhetnénk, hiszen önmagában is mintegy háromszor annyi hadi bírósági ítéletet tartalmaz, mint amennyiről ez ideig tudtunk. (Az utóbbiak között volt az eddigi ismert egyetlen, elsőként Jakus Lajos által felhasznált34 szécsényi seregszéki ítéletlevél 1651-ből, amelyet e kötet a forrás Függelékében35 - mintegy kiegészítésként - ugyancsak teljes terjedelmében közöl.) S jóllehet a most megjelenő seregszéki perek és ügyek „csupán" egyetlen egy végvár 17. század közepi életének fél évtizedére vonatkoznak, azaz országos általánosításra csak korlátozottan alkalmasak, különleges mikrotörté- neti mélyfúrás gyanánt mégis számos vonatkozásban gazdagítják azokat az ismereteket, amelyeket a makrotörteténet országos „színpadán" a témáról írott monográfiánkban másfél évtizede összegeztünk - miként erre az alábbiakban még több alkalommal konkrétan utalni fogunk. Előzetesen annyit mégis rögtön elárulhatunk: forrásunk nemcsak egy végvári haditörvényszék, hanem egyúttal egy speciális „végvári hiteleshely'' működésének bemutatásával különleges betekintést nyújt egy 17. század közepi jelentősebb véghely mindennapjaiba.

Végül a forrás teljes terjedelemben történő kiadását indokolta annak speciális jellege is. A vármegyei vagy városi jegyzőkönyvek egy részéhez hasonlóan a peres és egyéb ügyeket utólag és kivonatosan, azaz nem teljes terjedelemben rögzítették a protokollumban. Az önállóan fennmaradt, említett hadbírósági ítéletlevelek nagy részével ellentétben tehát a szécsényi tárgyalások során felhasznált különféle permellékleteket (főként különböző írásbeli beadványokat, válaszokat, tanúkihallgatásokat és egyéb vizsgálatokat) nem másolták be a jegyzőkönyvbe. Ezekre csupán röviden utaltak, úgymint „az maga mentségét in scriptis beadván"(5/VI.36), „az maga quereláját in scriptis be33 Főglein 1936.151-152.

34 Vö. Jakus 1985a. 121-123.

35 A Függelékre a továbbiakban F betűvel utalunk.

36 Az alábbiakban az egyes ülésekre és az ott tárgyalt ügyekre az ülés arab és az ügy római számának zárójelben megadott közlésével utalunk.

21