A szécsényi seregszék jegyzőkönyve 1656–1661 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 59. (Salgótarján, 2010)
Forrásközlés
Anno 1661. die 12. januarii. Mi, az szécsényi praesidiumban lakos nemes és vitézlő törvénytevő bírák közönségesen, hasonlóképpen Gyarmatból két emberséges emberek, Fülekből Oroszlányi István, Gutái István uraimék, convocáltattunk főkapitány urunk őnagysága commissiójából ide, az szécsényi őnagysága palotájában, tömlöctartó uraimék és egyéb dolgoknak törvény szerint való eligazítására. Budai Pál, Gesztelyi János, Dienes György, Ráday András, Jánossy György és Mihály, fileki Mocsáry Ferenc, Albert deák, Csalári György, Némethy Pál, Szabó Mihály. Wattay Pál, Borbély János, Rédei Mátyás, Szécsényi László, Darvas János, strázsamester, Olasz Pál, Ónodból Szeszori127 János uram. /CL./ 1. Ajándékot vettek instructiójok ellen.128 Ebben Szűcs István simpliciter tagadást tészen, Liszkai penig nem tagadja, hogy vett - de főkapitány uram őnagysága akaratjából - egy selyempaplant, s egyebet nem, miúlta instructiójok vagyon. 2. Birincsek nélkül hálnak az rabok. Erre azt felelik, tudták ugyan és meg is mondották az rabos gazdáknak, de nem adtak birincseket, és nem tehettek róla mind ezideig is. 3. Rabokat vertek titkon. Tagadják mindketten simpliciter. 4. Beszéllettek titkon kívül az kapun. Szőcs István tagadja, Liszkai qualifi- cálja, hogy maga rabjával ment ki, és úgy szólott Soós Ambrus uram rabjával. /96./ 127 A név eleje javított, az olvasat bizonytalan. 128 A következő pontok a Liszkai Miklós és Olasz Szőcs István szécsényi tömlöctar- tók elleni vádakat sorolják fel, akiket a vizsgálat nyomán fel is mentettek tisztségükből. A tömlöctartók feladata a szécsényi várban lévő „török" és keresztény rabok felügyelete, őrzése volt. Mivel a rabtartás a végváriak megélhetésének egyik alapját jelentette, és a rabok ingóságként komoly anyagi értékkel bírtak, ezért a végvári katonaság nagyon érzékenyen reagált minden tömlöctartói mulasztásra. A seregszéki jegyzőkönyvből az olvasható ki, hogy Liszkaiék működése alatt számos török rab megszökött. Pető István 1660. március 8-án végrendeletében említi egy Késmárky Alberttel közös, ötszáz talléros sarcú török rabját, akit Olasz/Pozsgai Szőcs István önkényesen elengedett. Örököseire ezért csak az Olasz Szőccsel szemben támasztott követelését hagyhatta rá. (MOL P 481. 1. cs. Fase. I. No. 35.) Szécsényi katonák 1663-ban Gyöngyösön ezekre a rabszökésekre hivatkozva szabadítottak ki egy Szolnokról koldulásra kiküldött vasas rabot, Fodor Pál volt szécsényi katonát és kísérőjét („postáját") Juhász Mihályt - állításuk szerint Koháry István (fő)kapitány megbízásából. Az akció eredményeként a szolnoki törökök a saját tömlöcükben lévő szécsényi katonákat kezdték kínozni, akik Koháryhoz folyamodtak megoldásért, a megszöktetett rabok sarcának beküldéséért. (MOL P 1992.1. cs. 5. t. 1663/f. 1-2.) 172
