A szécsényi seregszék jegyzőkönyve 1656–1661 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 59. (Salgótarján, 2010)
Forrásközlés
5. Magistratus híre nélkül bocsátottak rabot be. Ezt is tagadják mindketten. Eskriát is Bélteki uram akaratjából bocsátották be. 6. Soós Ambrus uramék elveszésekor129 Liszkai uram bocsátott török rabot be. Ehhez semmi köze nincsen Szőcs István uramnak. Liszkai uram erre így replicál: Géczi uram akaratjából bocsátotta be, nem tartván semmi ellent benne, de azt is nem akkor bocsátotta be, mikor kiment az sereg, hanem az mikor ő azt elbocsátotta, annak utána talám három nappal ment ki az itt való sereg. Deliberatum est Mi, fölöl specificált törvénybírák, praespecificált főkapitány és magistratus urunk őnagysága verbis proponált allegatióját és mind penig tömlöctartó ura- imék őkegyelmek az ellen való magok mentségét eléggé meg vizsgálván és 129 Az utalás arra vonatkozik, hogy 1659-ben Soós Ambrus és néhány más szécsényi katona - feltehetően egy balul sikerült portya során - a hatvani törökök fogságába estek. 1660-ban („ma pititeken") a hatvani tömlöcből Koháry István füleki és szécsényi főkapitánynak írt levelet. „Nyomorúságos rabságomból való megszabadulásomnak utána ajánlom nagyságodnak mint kegyelmes uramnak alázatos szolgálatomat. Isten minden kívánta sok jókkal áldja meg nagyságodat. Nagyságodat mint kegyelmes uramat kénszeríttetem ez alázatos levelem által megtalálnom. Tudom, kegyelmes uram, jut nagyságodnak jól esziben, hogy Kanizsai Zsigmond uram őkegyelme az nagyságod kérésére ideadta vala az rabját 200 talléron és négy papiros szivmán. Minthogy azért kegyelmes uram azúlta soha oda ki sem voltam, őkegyeimének egy pínzt sem adhattam azon megárult rabért. lm azért őkegyelme bebocsátván sarcért, ugyanazon török rabja által nekem mit írt őkegyelme, in specie /eredetiben/ kiküldtem nagyságodnak az őkegyelme levelét. Minekokáért kérem mint kegyelmes uramot nagyságodat alázatosan, Istenért és jó szerencséjéért nagyságod, ha több kegyelmességet nem is (noha életem fot- táig nagyságodban és nagyságod jóakaratjában és kegyelmességében bízom), bár csak abban találjon módon nagyságod, hogy adja ide őkegyelme, s vigyék Szé- csényben azt is. Hiszen csak kimehetnék kegyelmes uram, mindaddig látnék-fut- nék, hogy minden adósimnak kedvet keresnék, és megelégíteném őkegyelmeket. Az minemű kegyelmes jóakaratját nagyságod ajánlotta vala az 100 aranyig Füleken létemben, bár azt fordítaná nagyságod oda őkegyeimének. Lölköm, holtig való édes kegyelmes uram, ne hagyjon nagyságod, holtomig való szolgálatomért és az sok árváimért szánjon meg nagyságod." (MOL P 1992. 1. cs. 5. t. 1660/f. 12.) 1660. augusztus 27-én Iványi Fekete László füleki alkapitány már Soós kibocsátásáról értesíti Koháry Istvánt: „Nyavalyás Soós Ambrus uramot az maga dolgában kiverték az Hatvani törökök, megyen őkegyelme nagyságod után, hogy ha mi jó módot találhatna feje szabadulásában az nagyságod segítsége és jóakaratja által, mivel reménsége sincsen több helyre sehol is nagyságodon kívül. Kérem én is nagyságodat mint uramot, szokott úri jóakaratját ne vonná meg nagyságod őkegyelmétűl is ily nagy szükségében. Hálaadó szolgája lészen nagyságodnak, ha Isten megszabadítja." (MOL X 1047. No. 427. - 40574. d.) 173
