A szécsényi seregszék jegyzőkönyve 1656–1661 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 59. (Salgótarján, 2010)
Forrásközlés
kedték, de az fáknak elrothadása miatt az mi megtörtént, magok akaratja ellen esett. Nem tehetnek róla, minthogy magok is nyavalyások azon pericu- lumban forgottanak, és csak Isten oltalmazta, hogy maga is ott nem veszett, mások hozván ki azután az ház kürtőjín nehezen. Anno et die ut supra Kőszögi István uram az szokás szerint admoneálta- tott bírák uraimék által, manu stipulata accordált arra, hogy az tíz tallért megadja az ácsoknak, és minden hétre egy-egy kila búzát. Tartoznak az ácsok is végben vinni épen az munkát, valamint kívánja Kőszögi István uram elégedendő fát és mindent adván az munkához. /91./ 1660. die 18. septembris. Mi, az szécsényi praesidiumban lakos nemes és vitézlő törvénybírák, közönségesen convocáltattunk nemes vitézlő Ormándi Péter vicekapitány uram őkegyelme commissiójából seregbíró uram házához, néminemő dolgoknak törvény szerint való revisiójára. Levata causa /CXXXVIL/ Vétetett elő nemes és vitézlő Budai Pál uram őkegyelme dolga, valami hitlevél végett, melyet Kardos Andrisért beadott Szolnokban az töröknek, és in scriptis adja be actióját, melyben kívánja, hogy Kállai György, mint hatalmaskodó in poena talionis és az hatalmaskodásnak terhin convin- cáltassék.96 96 Fennmaradt egy levél, amelyet az ügy kapcsán 1660. október 19-én Szécsényben írt az idős Budai Bornemisza Bolgár Pál Koháry István szécsényi és füleki főkapitánynak. Ebből kiderül, hogy az ügy a nádorig is eljutott. (Értelmezési nehézségei miatt alább az egész szövegtörzset közöljük: „Kállai Györggyel való állapatomat, most miben légyen, nagyságod, immár azt minden részeiben jól értem. Micsoda formán exponált ő sinistre palatinus urunk őnagysága előtt supplicatiójában énfe- lőlem, az mint ír énnekem őnagysága azokról, az ezután tetszik meg, ha úgy va- gyon-é, volt-é avagy nem. Mikor osztán igaz törvény lészen benne, ha Kállai György megbizonyítja-é mindazokat, vagy nem, az mint exponált palatinus urunk őnagysága előtt, hogy engemet Ács Andris épen és planerie contentált arról az 100 tallérról, az kiért az én hitlevelem ez idein az pogányok kezénél hevert. És azt is, hogy az mikor Ács Andrisnak nagy sok könyörgésekre azt az rossz török gyermek rabját nagy kíntelenségemből bévettem házamban olyan conditió- val, hogy ha használhat az én hitlevelemnek kiszabadításában, jóval jó, és ha nem, az az rab ezután is övé legyen és lészen is. Én csak úgy vettem akkor is kezemhez, mert énnekem az rossz ebre másképpen semmi szükségem nem volt, mert én nem is kereskedem török rabokkal, azt jól tudják mindenek itt ez helyben, és hogy én meg is elégedtem volna véle, kezemhez kellett ugyanakkor kíntelenségemből vennem. Ha az én levelemnek kihozásában használhatott volna valamit, kire való bizonságokra nem használnak és nem is admittáltatnak az apró 155
