A szécsényi seregszék jegyzőkönyve 1656–1661 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 59. (Salgótarján, 2010)
Forrásközlés
kezesek közül csak egy is, ha valamelyik helytelenül mondanának is valamit olyat, mert azok is mind pörösim énnékem. Nékem palatinus urunk őnagysága kegyelmed parancsolatjában azt parancsolja legfőképpen, hogy én az én hitlevelemet kiváltsam az töröktől, mert ha azt nem cselekeszem, egyébaránt kíntelen lészen más modalissal patrocinálni őnagysága az sérűtt félnek. Az melyből világosan és nyilván megtetszik az őnagysága kegyelmes írásából, hogy Kállai Györgynek őnagysága palatinus urunk nem adott arra szabadságot, hogy se egyik, se másik jószágomat dúlja, fossza, rabolja, űzze, kergesse, rabul fogva hol egyiket és hol másikat hordjon, temlecezze és kínozza őköt, és magamat is rút utálatos undok szidalmakkal szidalmazni és rútítani. Nincs oly utálatos, undok szidalmak, az kivel immár azúlta sok helyeken, hol együtt és hol másutt, az kivel nem szidalmaz és nem is szidalmazott volna azúlta, hogy mit cselekeszik az ennek és ennek az fia jobbágyival. Melyeket én, nagyságos uram, ezeket az sok rajtam tett undok- ságokat, gyalázatokat és violentiákat semmiképpen el nem szenvedhetek országunknak igaz törvényi szerint, mert ha én nem obtemperáltam volna, ha hirtelen nem lehetett is mód benne, ezeket őnékie nem kellett volna cselekedni, hogy ő maga magától mind kezével, szájával igazat tegyen hatalommal is, és mindezeken kívül több hasznot is keressen és kereshessen magának. Mert ha úgy akarta, mindezeket nem kellett volna cselekedni, holott bizony megadta az kölcsönt. Én az őnagysága kegyelmes parancsolatja szerint nagy káraimmal is megindultam, elébb ennél hogy nem lehetett, egyik oka ez, hogy én is régen requiráltam nagyságodat az apró kezesek állapatjok felől, kiről nagyságod kegyelmesen parancsolt is seregbíró uramnak, de hogy az az dolog is eddig végben nem ment, annak sem én vagyok az oka. Én nem vádolok senkit is. Innen Ács Andris elszökött, azt nagyságod maga is tudhatja, Gyarmatban nagyságod ellen is vétket cselekedvén, kiért instáltam is nagyságodnál érte az kegyelemért, és azután soha nem jűve. És hogy az rabja énvelem sem tehetett semmi jót az én hitlevelem kihozásából, és én sem adhattam még néki vissza nálam hagyott haszontalan rabját, másodszor is béűztem, hogy semmit ne hozzon, csak egy tőt is egyebet az én hitlevelemnél, és az napjára megjővén üresen, azon étszaka meghala. Kiről én nem tehettem, ha ez az igazság, hogy sokaknak hamis esküvések és fogadások miatt azféle raboknak és azoknak barátinak miatta károkat valljon akárki is és én is. Nincs mit tennem, azt is el kelletik szenvednem. Gyarmaton megházasodék, és nem koldulván, hanem csatára járván megsebesedék, és ugyanabban meg is hala. és tempestive ez híremmel esvén, mindjárt requiráltam az akkori gyarmati vicekapitányt, Pyber Ferencet az igaztételről, kiről haszontalan válaszlevele is vagyon nálam. Azután főkapitán Balassi Imre uramat őnagyságát is felesége által való nála maradott javairól és igaztételről, de ugyan ott sem lett semmi igaztételem és contentatióm. És ennek az dolognak mind ezért is kelletett ennyire haladni. Engemet ne nevessen senki, és ne is csúfoljon, mert nem csak engemet csaltanak meg hamis hittel, hanem nagy embereket és még királyokat is, erre elég példákat mutathatnék, ha írásomat akarnám szaporítani. Én sem írtam volna így, ha az sok hamis hit, esküvés, és az kezemhez hozott apró kezeseknek mivolta is meg nem csalt volna, én sem jártam volna így, de az kinek szüksége lészen reám, ezután próbálja meg, ha én 156
