1938. Visszacsatolás vagy megszállás? Szempontok az első bécsi döntés értelmezéséhez - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 58. (Balassagyarmat, 2010)
Regionális nézőpontok az első bécsi döntéshez - Šona Gabzdilová-Olejníková: A bécsi döntés és Dél-Szlovákia, különös tekintettel a Rimaszombati járásra
A népszavazásra a magyar kormány szerint legkésőbb november 30-ig sort kellett keríteni, mégpedig azon alapelv szerint, hogy „választási joga csak azoknak a személyeknek van, akik 1918. október 28-án ezeken a területeken laktak, továbbá akik az említett időpont előtt itt születtek és az ő leszárma- zottaiknak".20 A cseh-szlovák küldöttség kifogásolta, hogy a magyar javaslat figyelmen kívül hagyja a létező állapotot, valamint a köztársaság húsz éves fejlődését, és a népszavazást elvetette. A bécsi döntés rendelkezéseivel összhangban, a két érintett ország képviselői november 3-án találkoztak, hogy megtárgyalják az egyes területek megszállásának folyamatát. Meghatározták, hogy a területek átadására, a döntés határozata értelmében kerül sor, november 5-10. között. Ennek során cseh-szlovák katonai és civil szervek kiürítik, és rendes állapotban átadják a magyar szerveknek a meghatározott helységeket. A szerződés az egyes községeket és városokat hat szakaszba sorolta. Rimaszombat városa a közeli falvakkal a tervezett időrend szerint az utolsó napon, november 10-én került átadásra.21 A szlovák sajtó arról tudósított, hogy „a megszállás nagyon ünnepélyes keretek között történik. A megfelelően feldíszített Komáromba, a magyar csapatok élén maga Horthy Miklós vonult be és vele az egész kormány. Hasonlóképpen Kassa megszállásában is részt vesz majd Horthy és az egész kormány."22 Miután a magyar hadsereg megszállta a területet, a demarkációs vonal mentén 1,5 km szélességben mindkét oldalon, semleges övezetet hoztak létre. Az elkövetkező időszakban a „senki földje" mellett élő civil lakosság hétköznapjaira, rányomta bélyegét a katonai rendszer és az egyének mindennapjait is többféle korlátozás befolyásolta. A katonai megszállás által leginkább sújtott terület, a demarkációs vonaltól 4 km távolságon belül volt. A szlovák hivatalok azt feltételezték, hogy incidensekre kerülhet sor a semleges övezetben, továbbá a viszonylag elszigetelt településeken, tanyákon, valamint a vasúti átjárókban, melyeken nem volt jelen a cseh-szlovák katonaság. A biztonságra és a rendre ezeken a helyeken, a semleges zónát kivéve, az Államvédelmi Őrségnek (ÁŐ) kellett ügyelnie, amely a katonai parancsnokságoknak volt alárendelve. A térségben pénzügyőrség is tevékenykedett. A katonai parancsnokság, a Nemzetvédelmi Minisztérium 1938. november 8-án kelt rendeletével összhangban, a határmenti járási hivatalokba összekötőtiszteket küldött, akik felhatalmazást kaptak arra, hogy szükség esetén a magyar honvédség vagy a civil hivatalok képviselőivel tárlyekről már nincs vita a két kormány között, azonnal megszállnák a magyar csapatok. A vitás területről népszavazás döntsön. Uo. 170. 20 U.o. 169. 21 Národnie noviny, 1938. november. 8. Hat szomorú nap. 22 Robotnícke noviny, 1938. november. 11. Vége felé közeledik a magyar megszállás. 67
