1938. Visszacsatolás vagy megszállás? Szempontok az első bécsi döntés értelmezéséhez - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 58. (Balassagyarmat, 2010)

Regionális nézőpontok az első bécsi döntéshez - Šona Gabzdilová-Olejníková: A bécsi döntés és Dél-Szlovákia, különös tekintettel a Rimaszombati járásra

Ahogy az 1. és 2. sz. táblázatokban szereplő adatokból kitűnik, két évtized leforgása alatt radikális változásokra került sor a szlovák és a magyar lakosság arányában. Magában a járási székhelyen, Rimaszombatban, magyar kisebbség száma a felére csökkent, szlovákságé pedig hatszorosára nőtt. A legnagyobb változás Tamásfalván történt, ahol a szlovák lakosság növekedése hússzoros volt. Mindkét népszámlálás eredményeire nagy hatást gyakorolt az adott politikai és társadalmi helyzet, amely közvetlenül befolyásolta, hogy az adott személy szlovák, illetve magyar nemzetiségűnek vallotta-e magát.

Az 1910-es cenzus eredményei alapján, a tárgyalt településeken 8 893 magyar és 607 szlovák nemzetiségű személy élt. A Csehszlovák Köztársaság idején végrehajtott felméréskor, csak húsz évvel később, már 5 165 magyar és 4 971 szlovák volt (mindkét esetben Bakti lakossága nélkül, hogy az összehasonlítás lehetséges legyen).

Nyilvánvaló, hogy a dél-szlovákiai települések etnikai jellegének ilyen módszerrel történő meghatározásával, 1938 októberében nem lehetett egyetértésre jutni. A megegyezés létrejöttét hátráltatta a szlovák-magyar kapcsolatok alakulása, melyekben sok negatív jelenség került előtérbe. A magyar és a cseh-szlovák küldöttség homlokegyenest ellenkező véleményen volt a népszavazás kiírása, mint lehetséges a határrendezési mód, ügyében is. A magyar fél érvényesítem szerette volna, mert hatékony eszköznek tartotta a helyzet megoldására. Ezzel kapcsolatban szükséges felsorolni azon okokat, amelyek miatt a népszavazásra 1938 őszén nem került sor. A magyar kormányküldöttség először október 9-én, Komáromban javasolta a népszavazás megtartását, Szlovákia négy különálló részében és Kárpátalján. A következő területekről volt szó: 1. a ruszin terület, a szlovák-kárpátaljai adminisztratív határ keleti és nyugati oldalán, 2. a szlovák terület, nyugaton, mely a Magyar Alföld felé húzódik, 3. a szlovák terület, keleten és a Szepes- ségben, 4. a szlovák terület, nyugaton.17 Az említett területen összesen 2 483 847 lakos élt, akiket a referendum érintett volna.18 A másik javaslat szerint, melyet a magyar küldöttség október 24-én előterjesztett, a lakosság dönthette volna el, melyik országhoz akar tartozni az ún. vitás szlovák területeken és Kárpátalján is. A következők szerepeltek a jegyzékben: 1. Nyitra és környéke, 2. Jolsva és környéke, 3. Szomolnok, Mecenzéf a környező területtel, 4. Kassa és a közeli területek, 5. Tőketerebes és környéke. Kárpátalján Ungvárról, Munkácsról, Nagyszőlősről és a közeli területekről volt szó.19

17 A magyar küldöttség memoranduma a Cseh-Szlovákiával szembeni területi követelésekről és a Szlovákiai és Kárpátaljai népszavazási javaslatról. In Deák, i. m. 76-78.

18 Az első övezetben 650 538 személy, a másodikban 159 630, a harmadikban 378 816 és a negyedikben 1 294 863.

19 A magyar nagykövet Wettstein János átadta a cseh-szlovák külügyminiszternek F. Chvalkovskynak a magyar kormány új javaslatát, mely szerint a területet, me66