1938. Visszacsatolás vagy megszállás? Szempontok az első bécsi döntés értelmezéséhez - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 58. (Balassagyarmat, 2010)

Az első bécsi döntés diplomáciai vonatkozásai - Szarka László: Németország szerepe az első bécsi döntés előkészítésében

szövetségeseikkel szembeni kötelezettségeik és szerződéseik ellenére - jóindulatú semlegességet tanúsítsanak a magyar revíziós célokkal szemben. Az egész csehszlovák válság idején naponta igyekezett kapcsolatot tartani a brit diplomácia vezetőivel, részben Barcza György londoni magyar követ révén, illetve Thomas Moore, korábban Budapesten is szolgálatot teljesített brit diplomata közvetítésével. A magyar diplomácia Dísz téri palotájában Kánya Kálmán külügyminisztersége idején ugyanis kiemelten fontos feladatnak tartották, hogy Londont és Berlint, Párizst és Rómát, s esetenként Moszkvát is egy időben, párhuzamosan tájékoztassák revíziós céljairól, megfontolásairól. Mindeközben igyekeztek a kisantanttal is új modus vivendit kialakítani, ami éppen 1938 augusztusában, a bledi megállapodás megkötésével sikeresen meg is történt. Kányát - a német túlsúlyt és zsarolási pozíciót elkerülni kívánó magatartása miatt - maga Hitler többször is nyíltan és élesen támadta, ami 1938. november végén lemondásához vezetett.4

A nagyhatalmi támogatottság biztosításához kapcsolódott a magyar külpolitikai célok békés, diplomáciai eszközökkel való megvalósításának hang- súlyozása. Ez a kényszerhelyzet szülte felismerés összefüggött az első világháború katonailag menthetetlen végjátékának, illetve a kisantant által megvalósított katonai bekerítettségnek a tanulságaival és adottságaival.5

További mérlegelési szempontként az 1920-as évek végétől az integrális és etnikai revíziós elképzelések közötti ellentmondás feloldásának szándékát nevezhetjük meg. A revíziós célok fokozatos, időben elnyújtott megvalósításának elképzelése a Rothermer-akció nyomán jelent meg. Ennek lényege az lett volna, hogy a nemzetiségi, történeti, gazdasági és más elvek alapján optimálisnak tekintett integrális revíziós tervből mindig csak annyit kellett volna megvalósítani, amennyit lehetett. A külügyminisztérium egyik 1927. évi követi utasításából kitűnik, hogy az etnikai és az integrális revízió viszonyának értelmezésében a magyar diplomácia továbbra is a minél átfogóbb visszarendezést óhajtotta, s ezért óvakodott magát elkötelezni a tisztán nemzetiségi határmódosítások mellett. A teljes revízió elérése tehát elvi szinten mindvégig megmaradt ideális és maximális célkitűzésnek, még ha annak megvalósíthatatlanságával a budapesti kormányok is tisztában voltak.6

4 Kánya politikájának jellemzésére ld. Pritz Pál: Magyar külpolitikai gondolkodás a 20. században. In: Uő: Magyar külpolitikai gondolkodás, i. m; Sallai Gergely: „A határ megindul...", id. m. 198-201.

5 Dombrády Lóránt: A magyar katonai vezetés külpolitikai gondolkodása a két világháború között. In: Pritz Pál: Magyar külpolitikai gondolkodás, i. m.

6 MOL K-63,3259/1927,1930-21/25-216. A körlevelet idézi Ránki György (szerk.): Magyarország története 1918-1919, 1919-1945. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1978. 559. A magyar külügyminisztérium további 1933-1934. évi útmutatásait idézi Zeidler Miklós: Gömbös Gyula. In Romsics Ignác - ifj. Bertényi Iván (szerk.): Trianon és a magyar politikai gondolkodás, 1920-1953. Budapest, Osiris, 1998, 70-97. A revíziós argumentá24