1938. Visszacsatolás vagy megszállás? Szempontok az első bécsi döntés értelmezéséhez - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 58. (Balassagyarmat, 2010)

Az első bécsi döntés diplomáciai vonatkozásai - Pritz Pál: Magyarország és a nagyhatalmak 1938-ban

tartózkodóan fogadta." Ezzel a mondattal is sikerül mindent visszájára fordítania, hiszen a magyar államfő nem saját kezdeményezéséből, hanem a Führer még áprilisban elküldött meghívása nyomán vállalkozott az útra. S ha már ilyen súlyú személy torzítja e témában a történelmet, akkor minden bizonnyal nem felesleges elmondani, hogy az út Staatsbesuch volt, a németek - természetesen pőre számításból - olyan pompával kápráztatták a magyar vezetőket, amelynek csillogása (külső megfigyelő szemmel) a Duce nem sokkal korábbi németországi fogadtatásának a külsőségeit is felülmúlta. „Augusztus 23-án délután - folytatja Churchill - hosszas beszélgetést folytatott ugyan Magyarország kormányzójával, de nem árulta el, mikor lesz a lakoma. Utólag azért csak előálltak a magyarok a követeléseikkel."10 11

Minden ilyen és másfajta torzítással szemben mondjuk el: igen alaposan dokumentálható, hogy Adolf Hitler - München minden jelentősége ellenére, s álnok szavaival ellentétben, melyek szerint számára csak és kizárólag a Szudéták vidékén élő németek kisebbségi sorstól való megmentése a cél - valójában nem akart Münchent, nem akart néprajzi alapon történő megállapodást. Számára valójában az volt a reálisan keresztülvihető program, hogy egyetlen csapással felszámolja Csehszlovákiát, ezt a „szörnyszülött krokodi- lust", ezt a „szovjet repülőgép-anyahajót". Hitler számára nem az volt a veszedelmes, hogy vakmerő tervének végrehajtása során háborúba keveredik a nyugati hatalmakkal, hanem az volt számára a szörnyű vízió - s ezt kell majd, minő szörnyű sors, igaz: nem sokáig, csupán alig fél esztendőre elviselnie -, hogy partnerei minden néprajzi megoldásba belemennek. Mert számára az volt a cél, hogy belenevethessen az angol miniszterelnök, Chamberlain arcába: - Elkésett, Sir, nincs már miről beszélnünk, nincs már Csehszlovákia.11

Aki ennek a valóban vakmerő tervnek a keresztülvihetetlenségét mondja, s bizonyságként az angolok 1938 májusi, pillanatnyilag valóban határozott, s akkor Hitlert valóban visszakozásra - pillanatnyi visszakozásra - kényszerítő lépésére mutat rá, annak azért nincs igaza, mert a kérdést nem a maga tényleges dimenziójában szemléli. Ezt a dimenziót nem - a minden drámaiságával együtt is igencsak szűkös - 1938-as esztendő, hanem nagyobb spácium: elején a Rajna-vidék 1936. március 7-i remilitarizálása, vé10 Churchill, Winston S.: A második világháború. Budapest, Európa, 1989.1. köt. 112.

11 1938. szeptember 20-án az őt ismét felkereső Imrédynek és Kányának mondta azt Hitler: „Felfogása szerint az egyedül kielégítő megoldás a katonai fellépés. Fennáll azonban az a veszély, hogy a csehek mindenbe belemennek." Majd amikor 1939. január 16-án Csáky Istvánt fogadta, akkor mondta az alaposan lehordott magyar politikusnak: „Ha a magyarok annak idején benne lettek volna a dologban, akkor ő a szemébe nevethetett volna Chamberlainnnek." Ránki Görgy - Pamlényi Ervin - Tilkovszky Lóránt - Juhász Gyula (szerk.): A Wilhelmstrasse és Magyarország. Német diplomáciai iratok Magyarországról 1933-1944. Budapest, Kossuth, 1968.142. és 149. sz. dokumentum.

16