1938. Visszacsatolás vagy megszállás? Szempontok az első bécsi döntés értelmezéséhez - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 58. (Balassagyarmat, 2010)

Az első bécsi döntés diplomáciai vonatkozásai - Pritz Pál: Magyarország és a nagyhatalmak 1938-ban

gén a maradék csehszlovák állam 1939. március 15-én puskalövés nélküli felszámolása mutatja meg.

Újabb - kétség kívül: kalandor - tervével a vezér és kancellár jóval kevesebbet kockáztatott, mint 1936 márciusában. Jóval kevesebbet kockáztatott, mert akkor valóban mindent egy lapra tett fel és - nyert. Ennek a nyereségnek a haszna pedig bőséggel kamatozott számára. A franciák már nem fordulhattak ellene, ebből a szempontból nem tartotta tényezőnek őket. Ha az ekképpen alaposan meggyengült angolok mégis keményen ellene fordulnak, akkor még mindig visszavonulhat az etnikai alkudozás „szánalmas" terepére, s ha kell, akkor feláldozza az - úgymond: izgága, békebontó12 - magyarokat.

Belpolitikailag ekkor Hitler jóval szilárdabban a hatalom birtokosa, mint két és fél esztendeje volt. Az elgondolásával szemben ugyan egy sor katona próbál tenni, de mit? Walther von Brauchitsch, a szárazföldi hadsereg főparancsnoka a Grill fedélzetén a magyar kormányzóval beszél. Minden bizonnyal teljes mértékben egyetértenek, ám Hitler előtt természetesen ez nem marad titok, és két nappal később „tapintatlan hangon" teszi szóvá az ügyet Horthy Miklósnak, aki rendreutasítását nyomatékosan dobja vissza: szokása szerint maga választja meg, hogy kivel és miről beszél.13 Ez augusztus 25-én történt, s szervezkedő katonák feje, Ludwig Beck vezérőrnagy a Wehrmacht vezérkari főnöke augusztus 27-én nyújtja be lemondását. A két dátum oly közeli, hogy nem lehet nem gondolni arra, a Hitler terve ellen ber- zenkedők komolyan tényezőnek gondolták Horthy állásfoglalását. A magyar állásfoglalás valóban lényeges volt, mert megakadályozta Hitlert kalandor tervének megkezdésében: rákényszerült a müncheni alkudozásra, s ekképpen Csehszlovákia szétzúzását „csak" két lépcsőben tudta megvalósítani.

Igencsak közismert tény, hogy a korabeli Magyarországon - bármennyire is mély volt a magyar-román antagonizmus - a polgári demokratikus Csehszlovákiával (amelynek vezetésében a magyargyűlölő, a magyarellenes intrikákban kifogyhatatlan Eduard Benesnek mindenkor kulcsszerepe volt) való viszony bizonyos tekintetben még rosszabb volt. A hitleri ajánlat elhárításának a megértéséhez tehát távolabbi összefüggéseket is fel kell villantanunk.

*

12 Mai napig ott kószál a nemzetközi történeti köztudat egy-egy zugában az a merőben hamis feltételezés, hogy az első világháború kirobbanásában nekünk magyaroknak, s miniszterelnökünknek Tisza Istvánnak lett volna meghatározó szerepe. S miért ne lenne „természetes", hogy az effajta valótlanság megszüli a másik előjelű valótlanságot: Tisza engesztelhetetlen védelmezője volta békének. Tessék elmenni Nagykovácsiba és elolvasni az ottani első világháborús emlékműre vésett sorokat.

13 Horthy Miklós: Emlékirataim. Budapest, Európa, 1990. 215-216; Vö.: Pritz Pál: Magyar diplomácia a két háború között. Tanulmányok. Budapest, Magyar Történelmi Társulat, 1995. 318.

17