1938. Visszacsatolás vagy megszállás? Szempontok az első bécsi döntés értelmezéséhez - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 58. (Balassagyarmat, 2010)

Az első bécsi döntés diplomáciai vonatkozásai - Pritz Pál: Magyarország és a nagyhatalmak 1938-ban

gítséget adtak Horthy Miklósnak, a führeri ajánlat elhárításához, a bledi megállapodással a magyar diplomácia lényegében felrobbantotta a kisantantot. Egészen pontosan azzal, hogy e blokk képviselői tudomásul vették: az aláírt megállapodás ideiglenes jellegű, véglegessé majd akkor válik, ha Magyarország külön-külön kétoldalú megállapodást köt Csehszlovákiával, Jugoszláviával és Romániával az ott élő magyar kisebbség helyzetének jobbításáról.8

*

Mi volt egészen pontosan a hitleri ajánlat és miért kellett kitérni előle, miközben - amint az felettébb ismeretes - a magyarságnak semmi oka sem volt, hogy otthon érezze magát a versailles-i Európában, s most nagy alkalom kínálkozott az érdemi változtatásra?

Számtalan jel tanúskodik arról, hogy a szeptember 29-én Münchenben megkötött négyhatalmi diktátum alaposan elfedi a bő egy hónappal korábbi kiéli találkozó jelentőségét. A tény „érthető", hiszen Münchenben a korabeli Európa - s ezzel együtt jelentős mértékben a korabeli világ - vezető hatalmai konferenciáztak, míg a Grill csatahajó fedélzetén Adolf Hitler a kisan- tant gyűrűjébe fogott furcsa kis ország nem minden anakronizmustól mentes vezetőjével tanácskozott csupán. Aztán hatalmas különbség, hogy míg München eredményeként több milliónyi lakost és hatalmas területet vettek el Csehszlovákitól, addig Kiéiben - effajta értelemben - semmi nem történt.

Közbülsőleg - ha már párhuzamokat vonunk: a döntésről Csehszlovákia illetékeseit meg sem kérdezték, képviselőit a döntés ceremoniális részéhez sem engedték oda. Ehhez képest Magyarországgal 1920-ban egészen nobilisán bántak el, amikor hagyták, hogy Apponyi Albert színpadi emelvényt ácsoljon a francia Külügyminisztérium vörös szalonjában, majd hónapokkal később a szerződés aláírására a nagy Trianon palota jobb oldali szárnyának nagytermébe, a Galérie de Cotelle-be beérkező küldöttség előtt a győztesek teljes vezérkara illő tisztelettel felállt a székéről.9

1938-ba visszatérve: a kiéli találkozónak mégis igen nagy volt a jelentősége. És messze nem úgy állnak a dolgok, ahogy azt Winston Churchill második világháborúról szóló, egyébként magisztrális munkájában olvashatjuk. A jeles államférfi minden itt történtnek - lapidáris tömörséggel, hogy előadása még meggyőzőbb legyen - éppen a valósággal homlok egyenest ellenkező értelmet ad. „A magyarok is éberen figyelték a müncheni tárgyalásokat" - kezdi elbeszélését s ezzel rögvest sikerül az időrendet is feje tetejére állítania. „Horthy 1938 augusztusában Németországban járt, de Hitler igen

8 Ádám Magda: Magyarország és a kisantant a harmincas években. Budapest, Akadémiai, 1968; Juhász Gyula: Magyarország külpolitikája, i. m.

9 Romsics Ignác: A trianoni békeszerződés. Budapest, Osiris, 2007.123. és 146.

15