1938. Visszacsatolás vagy megszállás? Szempontok az első bécsi döntés értelmezéséhez - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 58. (Balassagyarmat, 2010)

Az első bécsi döntés hatása és utóélete - Gaucsík István: A határ mint gazdasági probléma. A Pozsonyi I. Takarékbank helyzete az első bécsi döntés után

gyengülése következtében némelyik intézetnél, látva a pozsonyiak erőtlenségét, elszakadási, önállósulási tendenciák jelentkezhetnek. A pozsonyi bank megbízott két tisztségviselőjének, Mussoni Antalnak és Czabán Jánosnak 1938. november 29-i jelentése, mely összefoglalta a budapesti tárgyalások eredményeit, ezekre a veszélyekre fel is hívta a figyelmet. Az önállósulás igyekezete két banknál, a Rimaszombati Banknál és a Tornaijai Hitelintézetnél jelentkezett. A lévaiak és a komáromiak lojalitást mutattak. A pozsonyiak a rimaszombatiak „szeparatista" céljait a következőképpen jellemezték: „A Rimaszombati Banknál azonban vannak egyes momentumok, melyek arra mutatnak, hogy egyesek (...) azon a véleményen vannak, hogy a jelenlegi helyzetben az ottani piacon mint önálló intézet domináló állást fognak elfoglalni. Felvilágosítottuk őket, hogy az intézet anyagi helyzetét tekintve, tervüket nem tartjuk nagyon keresztülvihetőnek és figyelmeztettük őket arra is, hogy intézetünk a majoritást bírja és nem hajlandó őket mellék- vágányra terelni. Benyomásunk ennél az intézetnél az, hogy kisebb falusi látókörű ambíciók számítás és komolyság nélkül elérkezettnek tekintik nagy szerepet játszani."17 Ez a haragos véleményformálás mégis a helyzet súlyosságát jelezte. A pozsonyi intézet a renitenskedő gömörieket gyorsan kész tények elé állította: ha a részvényesek a hiteleket visszafizetik, akkor önállósulhatnak. Az elszakadási törekvéseket a részvénytöbbség biztosításával, személycserékkel és szigorú hitelszerződésekkel védték ki.

Az igazgatóság számára a magyar területen található érdekeltségek megmentése létfontosságú volt. Kezdetben három lehetőség látszott reálisnak: 1. fióknyitás a magyar területen, 2. valamelyik majorizált intézet átalakítása, 3. egy új intézet alapítása, ha a szükséges jóváhagyást sikerül megszerezniük. Mivel a Pénzintézeti Központ a fiókalapítást elutasította, később kiderült csupán rövid időre, mindjobban előtérbe került egy, ahogyan az akkori elnök Ludwig K. Vilmos fogalmazott, „önálló, teljesen a mi érdekeinket szolgáló intézet" gondolata.18 Ennek az új banknak a neve a Felvidéki I. Takarékpénztár lett volna, melyben a pozsonyi bank az affiliált intézeteit akarta egyesíteni. A pénzintézet székhelyéül Galántát vagy Érsekújvárt szánták. A részvénytöbbséget természetesen a takarékbank birtokolta volna. Az új intézet ugyan megkapta a betétgyűjtési jogot, azonban tevékenységét mégsem kezdte meg.19

Bár az alapítás határidejét a Pénzintézeti Központ állandóan meghosszabbította, a pozsonyiak ettől mégis elálltak és a komáromi hitelintéze17 ANbS, BIsb, Krűha zápisníc, inv. c. 37, Végrehajtóbizottsági jegyzőkönyv 1936. június 26.-1939. szept. 15. A jelentés az 1938. november 19. jegyzőkönyvhöz csatolva.

18 ANbS, BIsb, Kniha zápisníc, inv. é. 14, Jegyzőkönyv a Bratislavai I-ső Takarékbank R.T. igazgatósági üléseiről 1932. I. 13.-1939. IV. 21-ig, 1938. december 9. jegyzőkönyv.

19 ANbS, BIsb, Kniha zápisníc, inv. c. 38, Végrehajtóbizottsági jegyzőkönyv 1939. szept. 19.-[s. a.] 1939. szeptember 27. jegyzőkönyv.

148