1938. Visszacsatolás vagy megszállás? Szempontok az első bécsi döntés értelmezéséhez - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 58. (Balassagyarmat, 2010)
Az első bécsi döntés hatása és utóélete - Martin Hetényi: Az 1938-as bécsi döntést követően kialakult problémák a szlovák–magyar határövezetben
nagyon kívánatos volt, mivel a Zsitva völgye lakosságának 60 km-es körzetben semmilyen útleveles átkelője nem volt (legközelebb Léván vagy Nyitraivánkán keresztül). 1939 novemberében a pénzügyőrség aranyosmaróti felügyelősége értesítette a járási hivatalt, hogy hozzájuk érkeznek a közbenjárások eme út megnyitásának ügyében. Ez irányú kérésüknek adtak hangot a magyar hivatalok is az aranyosmaróti járási parancsnok és a verebélyi főszolgabíró megbeszélésén, 1939. június 19-én (ŐA Nitra - poboéka Nitra, f. OÚ Zlaté Moravce, k. 29, é. 874/1939 prez.). Az 1939. augusztus 18-án, Léván tartott megbeszélésen az aranyosmaróti járási parancsnok és a lévai főszolgabíró, a Bakabánya környéki községek határforgalmának néhány kérdését érintette (SA Nitra - poboéka Nitra, f. OÚ Zlaté Moravce, k. 30, é. 1206/1939 prez.). 1940. március 20-án, Verebélyen az aranyosmaróti járási parancsnok és a főszolgabíró egyezséget kötöttek a Kishind és Nagy- hind közötti mezei út használatáról. Egy hónappal később azonban a magyarok közvetlenül a határvonal mellett átásták, mivel a helyi szlovák szervek az ott található terület egy részének átengedésére vonatkozó kérésüket elutasították. (SA Nitra, f. ZÚ Nitra III., k. 4, é. 1008/1940 prez.). A kétoldalú egyezmény értelmében, 1940. július 2-én megbeszélésre került sor a Galántai Főszolgabírói Hivatalban, a határforgalom szabályozásával kapcsolatban. Részt vett rajta a Nagyszombati Járási Hivatal képviselője valamint a falvak képviselői, akiket a szabályozás érintett. A tárgyaláson megegyeztek, hogy az 1940-es aratás idejére 14 napos átmeneti kilépőket adnak ki, azzal a záradékkal, hogy aratóról van szó (ŐA Bratislava, f. ZÚ Bratislava III., k. 4, é. 1377/1940 prez.). 1940 júliusában a magyar szervek lehetetlenné tették a barancsi (Tőketerebesi járás) kormánybiztosnak, Michal Ferkónak földjei művelését a magyar oldalon található szántóin. Ez a dolog azonban, az ottani tisztviselők jó kétoldali kapcsolatának köszönhetően azonnal kielégítően megoldódott (ŐA Preäov, f. ŐZZ, k. 108, é. 893/1940 §B prez.). A Nagymihályi Járási Hivatal a magyar hivatalnokokkal többször is tárgyalt: 1942. február 19-én Nagykaposon folytak a megbeszélések, 1943. február 19-én a határ- rendészeti bizottság ülésére a Nagykaposi főszolgabírói hivatalban került sor, ahol a szlovák küldöttséget a nagymihályi járási parancsnok vezette. Itt megegyeztek a határátlépő igazolványok kiállításában és megoldották a határforgalomban felmerült kisebb panaszokat. 1943. április 12-én Ungváron tartottak értekezletet (ŐA Presov, f. ŐZZ, k. 121, é. 124-1V-I/1943 SB prez. SNA, f. ÚSB, k. 554, é. 1730/1944.). 1944. március 5-én a németgurabi vezetőjegyzőnek a szenei jegyzővel és a rétéi határőrparancsnokkal volt találkozója, a magyar határőrség őrbódéjának kijavítása és fenntartása dolgában. (SA Bratislava - poboéka Módra, f. OÚ Módra, k. 54, é. Dl-209/1944 prez.). A nyugat-szlovákiai helyi szervek egyik utolsó találkozójára 1944. július 6-án került sor, Verebélyen. Ez csak tájékoztató jelegű találkozó volt, amely semmiféle konkrét eredményt nem hozott. Az érsekújvári és vágsellyei magyar közigazgatási szervek a járási parancsnoktól újabb munkatalálkozót kértek, melynek tárgya szezonmunkások kishatárforgalmi átkelésének szabályozása valamint a határ két oldalán fekvő, egykori zsidó birtokok igazgatásának megoldása lett volna. Az ülésre, a felkelés kitörése miatt soha nem került sor (ŐA Nitra - poboéka Nitra, f. OÚ Nitra, k. 57, é. Dl-454/1944 prez.). 139
