1938. Visszacsatolás vagy megszállás? Szempontok az első bécsi döntés értelmezéséhez - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 58. (Balassagyarmat, 2010)

Az első bécsi döntés hatása és utóélete - Martin Hetényi: Az 1938-as bécsi döntést követően kialakult problémák a szlovák–magyar határövezetben

lítottak ki. 1940 áprilisától bevezették az új - negyedik típusú kilépőt a „Különleges tulajdonosi úti okmányt". Ez olyan ingatlanok tulajdonosai számára készült, amelyeket kettészelt a határvonal. Az éves határátlépő igazolványokat a másik félnek is meg kellett erősítenie. Az egyes személyek igazolvány-kérvényeit a helyi hivatalok gyűjtötték össze, amelyek aztán egy bizonyos időpontban elküldték azokat a magyar illetékes szerveknek. A helyi közigazgatás képviselőinek feladata tehát csak a magyar oldalról érkező kérvények elfogadása volt, továbbá a kérvények hivatalos átadása a konkrét kérelmezők nevében. Ebben a kérdésben sem ment minden simán. Korabeli dokumentumokból ismerjük több helyi hivatalnok elégedetlenségét. A szlovák biztonsági szerveknek eleinte keményen védekezniük kellett, mivel a kezdeti időszakban a magyar fél megpróbált igazolványokat kiállítani az ő beleegyezésük nélkül is. A pénzügyőrség aranyosmaróti felügyelősége 1939. június 14-én arra kérte a járási hivatalt, hogy egyeztessen a magyar hivatalokkal, hogy pontosan hol vannak azok a pontok, ahol az alkalmi igazolvánnyal átléphető a határ, mivel a Verebélyi Főszolgabírói Hivatal különböző utakra adott ki igazolványokat, amelyeken nem volt lehetséges az ellenőrzés a szlovák fél részéről. Valószínűleg mindez a szlovák fél beleegyezése, illetve formális felkérése nélkül történt.51 Annak ellenére, hogy a következő időszakban a másik fél hasonló mellőzésére már nem került sor, nem állíthatjuk, hogy a magyar és a szlovák fél automatikusan egyetértett a láttamozásra megküldött kérvényekkel. Problémák inkább az egyes kérvényezőkkel akadtak, akiktől a másik oldal megtagadta igazolványuk elismerését. A lónyabányai járási parancsnok 1939. december 14-én tájékoztatta a Tartományi Hivatalt, hogy a járási hivatal 1138 kishatárforgalmi igazolványt küldött a magyar hivatalokhoz láttamozásra, melyből 34-et visszautasítottak és 43-at a jelzett napig nem küldtek vissza: „A magyar hivatalok a láttamozásinál nagyon kedvezőtlenül járnak el és az igazolványokat nem láttamozzák időben, habár ezek kiállítása szabályos és tulajdonosuk igényt tarthat a láttamozás51 1939 szeptemberében megengedték az út egész napos használatát mezőgazdasági határforgalom céljából a Tolmács - Kiskoszmály és a Nagykoszmály - Kiskoszmály úton. A pénzügyminisztérium jóváhagyta a Garamkelecsény - Léva utat is, ezt azonban a pénzügyőrség felügyelősége egyelőre nem tudta megnyitni, mivel a magyar határőr szerveknek nem volt felhatalmazásuk őrség felállítására a magyar oldalon. Az ügy diplomáciai úton oldódott meg. Az Aranyosmaróti Járási Hivatalt felkérte a felügyelőség, hogy intézze el a fináncok őrbódéinak javítását. Télire, a bódékba tűzifát is kellett biztosítani, a községek költségére. Az aranyosmaróti járási parancsnok részvételével, a Garamkelecsény - Léva és a Berekalja - Léva kataszteri terület kommunikációs kapcsolatainak és a határ módosításának megtárgyalására Garamkelecsényben került sor, 1939. október 11-én és 12-én. A megbeszélést a Szlovák - Magyar Határrendezési Helyi Bizottság szlovák részlege hívta össze. ŐA Nitra - poboéka Nitra, f. OÚ Zlaté Moravce, k. 30, é. 1056,1165 a 1531/1939 prez.

133