1948. „Vonatok Északnak és Délnek” A második világháborút követő szlovák–magyar lakosságcsere története és következményei - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 57. (Salgótarján, 2010)

Előzmények és következmények - Vadkerty Katalin: A belső telepítések Csehszlovákiában a második világháborút követő években

ték fel. Azt állították, hogy „... a szlovák hősök és harcosok között ott voltak a Somorjai, Galántai, Dunaszerdahelyi, Komáromi, Vágsellyei, Ogyallai, Nyitrai, Verebélyi, Aranyosmaróti, Párkányi, Zselízi, Lévai, Kékkői, Losonci, Tornaijai, Rimaszombati, Rőcei, Rozsnyói, Szepsi, Kassai, Nagymihályi, Királyhelmeci és a Nagykaposi járás szlovákjai". Hirdették ezt olyan határozottan, mintha a nevezett járásokból több száz szlovák harcolt volna a partizánok soraiban.

A partizánok zöme a szegényebb, illetve a teljesen vagyontalan társadalmi rétegekből került ebbe a kivételezett helyzetbe. Általános volt, hogy a mezőgazdasági munkások - igaz, az ígéretek alapján -, hivatkozva a Földművelésügyi Megbízotti Hivatal rendeletére, teljes élő és holt leltárral bíró gazdaságokat igényeltek, de gyakran a hivatalt megkerülve egyenesen a Megbízottak Testületéhez fordultak. így vették át például a karvai határ két nagybirtokát, amelyeket a Földművelésügyi Megbízotti Hivatal húsz sajbai (Besztercebányai járás) családnak utalt ki, akik be is költöztek a birtokon lévő kastélyba. A sajbaiakat a partizánok Kismuzslára költöztették át.7

A partizánok türelmetlenek voltak, nem várták meg a kolonizációs bizottságok határozatát, és saját járási szervezeteiken keresztül igyekeztek megszerezni a kiszemelt magyar gazdaságokat. A központi hivatalokat megelőzve összeállították „a magyar fasiszták" jegyzékét, s ennek alapján a magyar gazda nevét feltüntetve kérték a birtokaik kiutalását. Agresszivitásukat a hivatalok is megelégelték. A Galántai járás rendőrparancsnoka felháborodottan írta, hogy „tenni kell valamit, mert ezek nem férnek a bőrükbe". Mikor a partizánok látták, hogy a járási hivatal nem teljesíti a követeléseiket, önkényesen elfoglaltak néhány magyar gazdaságot - pl. a hodosi határban - s az 1938 után létesített vitézi telkeket.

A gazdasági érdekeiken alapuló magyarellenességük, a gyakran önkényeskedésig fajuló magabiztosságuk a csehszlovák kormány nemzetiségi politikájára épített, s erre alapozva alakították ki „saját nemzeti normáikat".8

Az 1948 tavaszáig betelepített partizánok pontos számát nem ismerjük, mert nincsenek adataink sem a Somorjai járásból, sem a kelet-szlovákiai járásokból. A Dunaszerdahelyi, Komáromi, Galántai, Pozsonyi, Ógyallai, Párkányi, Érsek7 SNA, Szlovák Liga 71. Kérvények, indoklások, nemzetiségi kérdés. Szignó nélkül. BMH-Államvédelmi Osztály (ÁVO), 4:657-1., biz./1947-V/l. Státny okresny archív (Állami járási Levéltár; a továbbiakban: SOkA), Vágsellye, járási Közigazgatási Bizottság (JKB), Somorja, 124:16310/47., 16369/47. A karvai határ két nagybirtoka: a Lang-birtok 391 katasztrális hold, értéke 805 902 korona; a Szarvasi-féle uradalom 567 katasztrális hold, teljes élő és holt felszerelés, ezen felül 33 katasztrális hold szőlő és 11 katasztrális hold erdő.

8 Státny oblastny archív Nitra (Nyitrai Állami Területi Levéltár; a továbbiakban: SObA), Területi Telepítési Hivatal - Érsekújvár, 137/47-eln. SNA, BMH-ÁVO: 622. biz./47-V/19., a Lévai Járási Rendőrparancsnokság jelentése, 1947. szeptember 1. ŐOkA-Vágsellye, JKB-Dunaszerdahely, 163/47-eln.

99