1948. „Vonatok Északnak és Délnek” A második világháborút követő szlovák–magyar lakosságcsere története és következményei - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 57. (Salgótarján, 2010)
Előzmények és következmények - Vadkerty Katalin: A belső telepítések Csehszlovákiában a második világháborút követő években
újvári, Vágsellyei, Zselízi, Lévai, Korpona-ipolysági, Verebélyi, Losonci, Feledi és Tornaijai járás 71 településére 1 640 családot költöztettek be, akik valamivel több mint 16 ezer hektár földet s ennek megfelelő számú lakóházat, gazdasági épületeket, gazdasági felszerelést és háziállatokat vettek tulajdonba.9 Az árvái duzzasztógát munkálatait a háború befejezését követően tovább folytatták, és 1945 tavaszán a lerombolásra ítélt községekből 923 családot akartak elszállítani. A kijelölt családokat - feltételeik alapján - három csoportba oszthatjuk. Az első csoport tagjai - a legszegényebbek - a Dunaszerdahelyi és a Somorjai járásba kérték magukat, mert itt az árvái „nyomor után a jómód vár rájuk". A második csoport tagjai elutasították a magyar etnikai területre való beköltözést, nem akartak a magyarok között élni, és elfogadták a szlovák környezetben lévő német gazdaságokat. A harmadik csoportba tartozó módos gazdák még a németek gazdaságait sem fogadták el: a Nemzeti Földalap által az 1945-ös földtörvény értelmében a szlovák környezetben elkobzott úgynevezett „szabad" birtokokból kértek önálló gazdaságokat. Az árvái akció 42 dél-szlovákiai magyar községet érintett, s az egyes járásokba, a kijelölt falvakba betelepíthetők számát a „felszabadult" földek és az elszállásolás lehetősége alapján határozták meg. A Földművelésügyi Megbízotti Hivatal közel 6 164 hektár földet jelölt ki a számukra, de a nagybirtokok földvagyona már alig haladta meg a 4 400 hektárt, s a Szlovák Telepítési Hivatal rendelete értelmében ebből kellett tartalékolni birtokokat a kárpátaljai optánsoknak is.10 A nógrádi Lest - Orem Láz-i katonai gyakorlótér kibővítése 650 családot érintett. A kormány határozata értelmében a Galántai, Vágsellyei, Lévai, Rimaszombati, Korponai, Losonci, Ipolysági, Feledi és a Kékkői járások 35 községében közel 5 362 hektár földet osztottak volna ki közöttük, de a Földművelésügyi Megbízotti Hivatal megtagadta betelepítésüket az intenzíven gazdálkodó községekbe. Visszautasította még a Nemzetvédelmi Minisztérium ultimátumát is, hogy megadott határidőre szállásoljon el 250 családot. Ilyen körülmények között a kiszállítás vontatottan haladt, ezért az Nemzet- védelmi Minisztérium 1948. április 12-én megegyezett a Földművelésügyi Megbízotti Hivatallal és a Belügyi Megbízotti Hivatallal, hogy a családokat elhelyezik. A Földművelésügyi Megbízotti Hivatal feltétele szerint a belügyi szervek az 1935. évi 53-as számú rendelet alapján „kilakoltatják az elkonfis- kált vagy ónokban élő magyarokat", s gondoskodnak az elhelyezésükről. A Szlovák Telepítési Hivatal száz családot vállalt el, akiket a lakosságcsere9 SNA, FMH-B, 304. Szignó nélkül. A kimutatás további adatokat nem tartalmaz. A modori németek helyére 40 család érkezett Északnyugat-Szlovákiából, a Korponai járásból, Besztercebánya és Zólyom környékéről. 10 SNA, MTEH, 1947. július 17-ei ülés jegyzőkönyve. Uo. FMH-B, 304: „orava" fasc., 422:4026/45. Uo. SZTH-III. osztály, 21347/45. A jegyzék 1 501 családot mutat ki, bár az iratok következetesen 923 családról írnak. 100
