1948. „Vonatok Északnak és Délnek” A második világháborút követő szlovák–magyar lakosságcsere története és következményei - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 57. (Salgótarján, 2010)
Előzmények és következmények - Simon Attila: Előzménye volt-e az 1938-as év a csehszlovákiai magyarok 1945 és 1948 közötti jogfosztottságának?
hatott bútorokhoz, gazdasági eszközökhöz. Sőt, mint azt például Hajmáspuszta vagy Macháza kolóniák esete mutatja, az impériumváltás zűrzavarát kihasználva a lumpenrétegek nem riadtak vissza az elhagyott telepesva- gyon fosztogatásától sem. A telepesek elleni általános agresszióról azonban ezek ellenére sem beszélhetünk. Összegzés Összességében tehát elmondható, hogy a bevezetésben kiindulópontként említett vádak nem állják meg a helyüket. A szlovákiai magyarok között sem a bécsi döntés előtt, sem utána nem volt számottevő befolyása a fasiszta, illetve náci nézeteknek. Ha voltak is ilyen beállítottságú egyének, azok kivételszámba mentek. Az Egyesült Magyar Párt végig kitartott a parlamentáris demokrácia eszköztára mellett, a lakosságot sohasem szólította fel erőszak alkalmazására és a törvények megsértésére. S miközben 1938 októberében, a nemzeti érzések konjunktúrájának közepette a szlovákiai magyar társadalom döntő többsége (beleértve a korábbi aktivistákat és baloldaliakat is) már nyíltan az anyaországhoz való visszatérés mellett foglalt állást, attól a faji és politikai intoleranciától, amit a korabeli Európában a nemzetiszocializmus képviselt, távol tudta magát tartani. Ebben a kérdésben a három nagy politikai irányvonal holdudvarába tartozó magyar értelmiség körében nem volt vita, hiszen a jobboldali publicista Szvatkó Pál éppúgy elhatárolódott a nácizmustól és a vezéreszmére épülő állam ideájától, mint a szociáldemokrata érzelmű Szalatnai Rezső vagy a kommunista Fábry Zoltán. Ezt az idegenkedést Szvatkó a követezőképpen fejezte ki: „... világnézetben és a demokráciáról alkotott felfogásunkban más úton haladunk és nem oszthatjuk a német 'Führerstaat' faji és politikai előítéleteit."51 Hogy a köztársaság felbontásában a magyar törekvéseknek milyen súlyuk volt, azt patikamérlegen kellene kiszámolni, ám hogy a republikát nem a magyar érdekek robbantották szét, az bizonyos. Ez még akkor is igaz, ha a magát nemzetállamként hirdető ország magyar tradícióktól idegen alapokra épülő állameszméjével sohasem tudott azonosulni. Amikor lehetőség nyílt a határrevízióra, ösztönösen annak igenlése mögött sorakozott fel, de furcsa is lett volna, ha nem azt az államot választja, amelyhez kultúrája, hagyományai, nyelve kötötte. A Magyarországhoz került szlovákokat, különösen a telepeseket ért fizikai vagy szóbeli agresszió viszont jogos sérelme a szlovákságnak, s csúfítja a visszacsatolt területek birtokbavételének békés és örömteli jellegét. Az 51 Idézi FlLEP Tamás Gusztáv - G. KOVÁCS László: Egy európai polgár emlékezete. Arcképvázlat Szvatkó Pálról. In: uők (szerk.): A változás élménye. Válogatott írások. Pozsony, 1994, 21. p. 32
