1948. „Vonatok Északnak és Délnek” A második világháborút követő szlovák–magyar lakosságcsere története és következményei - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 57. (Salgótarján, 2010)

Előzmények és következmények - Popély Árpád: A lakosságcsere területi szempontjai és etnikai következményei

magyar lakosság a nyelvhatáron fekvő városok közül így csupán Szencen, Érsekújvárban, Rimaszombatban, Rozsnyón és Szepsiben tudta megtartani 20% fölötti arányát.

Az 1961-es népszámlálás tanúsága szerint a városok mellett legnagyobb mértékben a lakosságcsere által érintett régiók, vagyis a Felső-Csallóköz és a Garam mente, részben a Mátyusföld, Gömörben pedig a Rimaszombat és Tornaija vonzáskörzetébe tartozó néhány falu, ezeken túlmenően pedig egyes nyelvhatár menti és nyelvszigeti jellegű települések etnikai összetétele módosult.

A Felső-Csallóközben a lakosságcserével, valamint az ottani német falvak kitelepítésével sikerült megvalósítani a két világháború közötti koloni- záció során is kitűzött célt: a Pozsonyt a magyar nyelvterülettől elválasztó, s az egykori német települések mellett a lakosságcsere által leginkább sújtott falvakat (Vereknye, Pozsonypüspöki, Szemet, Uszor, Nagypaka) és az önálló községgé szervezett kolóniákat (Miloslavov, Ffviezdoslavov) is magában foglaló szlovák hídfő létrehozását.

A Mátyusföldön általában csupán a Szene környéki, a lakosságcsere által nem érintett, ám nagyrészt reszlovakizált nyelvhatár menti falvak veszítették el magyar többségüket, a régió keleti térségének a népcsere által hatványozottan sújtott nagyközségei ezzel szemben vegyes lakosságúvá váltak ugyan, de meg tudták őrizni magyar többségi jellegüket. Az Érsekújvártól délre tervezett szlovák etnikai ékben elveszítette magyar többségét Ogyalla és Bagota, miáltal Érsekújvár és Komárom között létrejött egy - Imelyt és Újgyallát is magában foglaló - meglehetősen nagy kiterjedésű szlovák nyelvsziget.

A Mátyusföld mellett Szlovákia telepítések által leginkább érintett régiója a Garam mente volt, ahol a lakosságcsere egyes falvak magyar lakosságát szinte felszámolta, s számos község etnikai összetételét a felismerhetetlensé- gig megváltoztatta. A Garam mentén a ki- és betelepítések, részben pedig a reszlovakizáció következtében mintegy kéttucat község veszítette el magyar többségét, miközben a magyar elem részaránya leginkább a tervezett szlovák ék településein (pl. Kiskoszmály, Újbars, Marosfalva, Kálna, Garamlök, Bajka, Felsőszecse, Alsószecse, Kisóvár, Nagysalló, Garammikola, Tergenye, Hontfüzesgyarmat) esett vissza.

Mivel a lakosságcsere tervezése és lebonyolítása során mindenekelőtt a kisalföldi homogén magyar etnikai tömb településeinek ki-, illetve betelepítésére összpontosítottak, a telepítések a magyar etnikai sáv középső és keleti régióit kevésbé sújtották, így e térségekben kevesebb olyan település található, amelyekben a magyar elem térvesztése a lakosságcserére lett volna visszavezethető. A kevés kivételhez többek között a Rimaszombat és Tornaija vonzáskörzetében található gömöri települések (Mezőtelkes, Oldalfala, Gömörfüge, Gömörpanyit), valamint a Kassa alatti Perény tartoztak.

91