1948. „Vonatok Északnak és Délnek” A második világháborút követő szlovák–magyar lakosságcsere története és következményei - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 57. (Salgótarján, 2010)

Előzmények és következmények - Simon Attila: Előzménye volt-e az 1938-as év a csehszlovákiai magyarok 1945 és 1948 közötti jogfosztottságának?

nyos parlamentáris politizálástól eltérő eszközökhöz, de - néhány radikális egyéni elképzeléstől eltekintve - nem is volt erre hajlandóságuk. Ez persze sokak, köztük Kozma Miklós számára inkább határozatlanságnak, sőt megalkuvásnak tűnt. A neves médiapolitikus naplójegyzetei is (amelyek nem hagynak kétséget afelől, melyik magatartást tartotta szimpatikusnak) jól tükrözik a Konrád Henlein és az Esterházy által vezetett párt közötti különbséget: „A szudétanémet szervezetek is politikai alapon készültek fel, de volt harcos magjuk is, és legalább annyit mertek, hogy a beküldött SA és SS embereket, akik mint elégedetlen szudétanémetek szerepeltek, legalább bujtatták és segítették. A felvidéki magyar szervezet nálunk - úgy látom - csupán rossz értelemben vett régimódi politikai szervezet volt harcos mag nélkül, és alkalmatlan véres incidensek provokálására."6

Az EMP meglehetősen elmaradt azoktól az elvárásoktól, amelyeket a müncheni válság napjaiban Berlinből kommunikáltak feléje. A szeptember 16-án Sztójay Döméhez intézett figyelmeztetésében ugyanis Herman Göring birodalmi marsall azt kívánta a magyar párttól, hogy „provokáljanak fegyveres összeütközéseket, sztrájkokat, s behívási parancsnak ne tegyenek eleget, mert csak erős incidensek irányítják a nyugati hatalmak figyelmét a magyar követelésekre".7 Ehelyett azonban a már említett szeptember 17-ei nyilatkozat is azt deklarálta, hogy az EMP és a szlovákiai magyarság csak demokratikus eszközöket hajlandó alkalmazni céljai eléréséhez.

Ezzel párhuzamosan a párt a lakosságot is igyekezett nyugalomra és higgadtságra inteni. Különösen Esterházy János volt az, aki elsődlegesnek tartotta, hogy a magyar-szlovák viszony ne romoljon, s a változások kizárólag parlamentáris úton történjenek. Ezt igazolják nővére, Lujza által a szeptemberi napokból idézett szavai is: „... a Magyar Párt nem akarja jogai kivívásához a szudéta-német eszközöket felhasználni. A magyar kisebbségnek mindenképpen el kell kerülnie, hogy a legcsekélyebb szerepe legyen egy újabb háború kitörésében. Nagyon kérem, hogy sem a városban, sem vidéken ne szervezzenek semmilyen tüntetést, és magyarázzák meg a barátainknak, hogy csakis demokratikus és parlamentáris úton érvényesíthetjük a magyar kisebbség jogait!"8

Az Egyesült Magyar Párt mérsékelt magatartásának köszönhetően a magyar lakosság körében mind a párt számára jelentős sikert hozó 1938-as községi választások idején,9 mind pedig a nyári belpolitikai válság időszakában

6 Magyar Országos Levéltár (a továbbiakban: MOL), K-429, Kozma-iratok, 28. cs. 1. 1.1938. október 3.

7 MOL, K-64, 79. cs. 7/a t. 873/res.pol.l939.

8 ESTERHÁZY Lujza: Szívek az ár ellen. Budapest, 1991, 83. p.

9 A választásokon az EMP a két háború közötti időszak legjobb eredményét produkálva a szlovákiai magyarok szavazatainak több mint 80%-át megszerezte, s számos dél-szlovákiai város képviselő-testületében került abszolút többségbe. Lásd bőveb18