1948. „Vonatok Északnak és Délnek” A második világháborút követő szlovák–magyar lakosságcsere története és következményei - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 57. (Salgótarján, 2010)

Előzmények és következmények - Simon Attila: Előzménye volt-e az 1938-as év a csehszlovákiai magyarok 1945 és 1948 közötti jogfosztottságának?

zisával és a budapesti szándékokkal) hosszú távon továbbra is a békés reví­ziótól várta a trianoni sérelmek orvoslását, ám ennek realitását 1938 elején még nem látta (nem láthatta). Ezért - a szudétanémetektől eltérően - a nem­zetiségi statútumra a kisebbségi jogok kiszélesítésének lehetőségeként tekin­tett, s Budapest véleményével összhangban kész volt olyan egyezséget köt­ni, amely ezt úgy garantálná, hogy közben nem erősíti az aktuális államha­tárok érvényességét. Mindez persze nem azt jelentette, hogy az Egyesült Magyar Párt jóváhagyóan nyilatkozott volna a statútumról, hisz azzal a szlovák, német, lengyel és magyar autonomista pártok amúgy is gyenge lá­bakon álló egységfrontját gyengítette volna. Ehelyett a kivárásra rendezke­dett be (bár Prága érdemben nem is tárgyalt az EMP-vel), várta, hogy a szu- détanémetek majd újabb és újabb engedményeket harcolnak ki. Ennek je­gyében '38 nyarán már az egyenlő bánásmód elve vált a párt egyik legfonto­sabb stratégiai jelszavává, vagyis annak a követelése, hogy a magyar kisebb­ségre is vonatkozzon mindaz, amit a németek megkapnak. 1938. szeptember idusára a szudétanémet-cseh tárgyalások végleg holt­pontra jutottak, Henleinék immár nyíltan a határok megváltoztatása mellett foglaltak állást, s ezzel a németkérdés Csehszlovákián belüli rendezésének minden esélye elszállt. Ezzel egy időben a Berchtesgadenben Hitlerrel tár­gyaló angol kormányfő, Neville Chamberlain is elfogadta a határkorrekció szükségességét. Az Egyesült Magyra Párt a helyzet megváltozására a párt képviselői klubjának szeptember 17-én kelt nyilatkozatával reagált. A cseh­szlovák rendőrség információi szerint a Budapest sürgetésére és „fogalma­zási segítségével" megírt nyilatkozat nyilvánosságra hozatalának feltételéül Jaross Andor azt szabta, hogy a magyar kormány nyíltan álljon a mögé.5 A nyilatkozatban az EMP követelte, „adassék meg a lehetőség arra, hogy a magyar népcsoport népszavazással dönthesse el, miként kíván elhelyezked­ni a közép-európai térben", vagyis a megváltozott körülmények közt immár világosan kinyilvánította a határrevízió igényét, amely a bécsi döntés meg­hozataláig a pártprogram gerincét alkotta. Az EMP azonban nem csupán a rövid távú politikai célok, hanem az al­kalmazott eszközök tekintetében is meglehetősen különbözött a szudétané­metektől. S bár a pártépítést és pártmunkát illetően követendő példának tar­totta az SdP gyakorlatát, annak ideológiáját és antidemokratikus módszereit nem kívánta átvenni. Az EMP az első bécsi döntésig megmaradt a parla­mentáris politika talaján, s ebben nemcsak a Budapestről a párt vezetőihez érkező, nagyon is határozott utasítások játszottak szerepet, hanem a pártban működő polgári reflexek is. Nemcsak hogy nem folyamodtak a hagyomá­5 Slovensky národny archív, Bratislava (Szlovák Nemzeti Levéltár, Pozsony; a to­vábbiakban: SNA), Krajinksy úrad v Bratislave (Pozsonyi Tarományi Hivatal, a to­vábbiakban: KÚ BA), k. 254, 61313. 17

Next

/
Oldalképek
Tartalom