1948. „Vonatok Északnak és Délnek” A második világháborút követő szlovák–magyar lakosságcsere története és következményei - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 57. (Salgótarján, 2010)
„Vonatok Északnak És Délnek" - Krupa András: Áttelepülés – visszatérés. Egy bükkszentkereszti szlovák család kálváriája
kiábrándulás, a csalódottság súlyos zavart okozott. Ezek száma pedig jelentős volt. Figyelmen kívül hagyva az „anyaföldre való visszatérés" jelszavát, a nincsteleneket zömében a csehországi Szudéta-vidékre, a kiutasított németek után lakatlanná lett településekre szállították, Magyarországról mintegy 5 000, Romániából 5 500 szlovákot.3 „... a szlovákok nem tételezték fel, hogy az áttelepülés megvalósítása nyomán az óhazától és az elődeik egykori otthonától ismét távol találják magukat Nyugat-Csehország ismeretlen környezetében, az újratelepítendő határmentén."4 A Telekes és a hozzájuk hasonló családok szomorú sorsa az otthonváltás összes viszontagságát magán viseli. Mintha a határ átlépésétől kezdve a Magyarországra való visszatérésükig végigüldözte volna őket a balszerencse, mígnem a szülőfaluba visszajőve meg nem nyugodtak. A család esete egyedinek tűnhet, holott mint az a bizonyos „állatorvosi ló", csupán tükrözte az áttelepülés-áttelepítés visszásságait. Mindezt pontosan tükrözi lakóhelyeik száma. A tizenhárom éves ott-tar- tózkodás idején kilenc településen fordultak meg. Csehországban először két helységben laktak, az odatelepített szlovákok összefogása nyomán Ág- csernyő mellé kerültek, onnan vissza a cseh Szudéta-vidékre, a férj és lovai balesete miatt Igló mellé, Nálepkovóra, majd Stószra, onnan ismét Csehországba, Ceské Budejovice mellé, és újra Nálepkovóra. Most nem térek ki mindegyik továbbköltözésük konkrét okára, csupán néhányat emelek ki. A hivatalos szervek közönye a határátlépéstől kezdve észlelhető. A többnapos úton magukra maradtak a tehervagonokban, a megérkezés éjszakai jelenetei megdöbbentőek: az idegen családokhoz való lerakásuk, a deres földre ledobott bútorok (az eljárás a deportálásokra emlékeztet), a mindennemű tájékoztatás hiánya, a kitaszítottság rettenetes élménye. Idézem: „November elsejére odaértünk, mindenszentekre Csehországba, egészen osztrák határ mellé. Egészen határ mellett, hát csak a fináncok jártak erre! Üresek vótak. Hát mink nem tudtuk, hová visznek. Semmit nem mondtak, nem! Csak mikor minket kivitték, és mikor minket kitoltak - kitolatták a vagont - egy nagy-nagy hosszú víz mellett, ez Nőve Hradyba vót, és egy nagy hosszú víz van ott. Víz mellett, ott kitolatták a vagonokat, némelyek leszálltak, egy öreg asszony be is akart ugrani a vízbe akkor, hát hogy hová vittek! Hát víz 3 Helena NOSKOVÁ: Slovenstí reemigranti z Mad'arska v novoosídleneckém prostfedí zá- padních Cech. In: Frantisek Bielik - Claude BÁLÁÉ (szerk.): Slováci v zahranicí, 17. Martin, 1994, 43-54. p. (1994. a); uő: Slováci zo Sedmohradského rudohoria v západnych Ciech a ich kalendárny zvykoslovny cyklus v priereze uplynulych styridsiatich rokov. In: Slováci v zahranicí... i. m., 87-97. p. (1994. b); uő: Slováci zo sedmohradského rudohoria presídlení do západnych Ciech a ich kalendárny zvykoslovny cyklus v priereze uplynulych styridsiatich rokov. In: Slováci v zahranicí... i. m., 36-48. p. (1994. c) 4 NOSKOVÁ 1994. a) i. m., 43. p. 178
