1948. „Vonatok Északnak és Délnek” A második világháborút követő szlovák–magyar lakosságcsere története és következményei - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 57. (Salgótarján, 2010)
Előzmények és következmények - Vadkerty Katalin: A belső telepítések Csehszlovákiában a második világháborút követő években
egyezmény gazdaságaiba akart betelepíteni, de csak a Magyarországról áttelepült vagyontalan szlovákok elhelyezését követően. A Szlovák Telepítési Hivatal ekkor még azzal számolt, hogy a lakosságcsere-egyezmény Vili. paragrafusa alapján több ezer „magyar háborús bűnöst" telepíthet ki, s átveheti állami tulajdonba került vagyonukat. Elvárásaik nem teljesültek. A magyar kormány elutasította a győztes nagyhatalmak meghatározásának nem megfelelő „háborús bűnösök" átvételét, így a lestiek kiköltöztetése elhúzódott, és csak az 1950-es években fejeződött be.11 A csehszlovák kormány a szláv nemzetállam megteremtése érdekében „hazahívta" az európai és az amerikai államokban élő cseheket és szlovákokat. A folyamatot az etnikai hovatartozást hangsúlyozva repatriálásnak nevezte. A kiszemelt országokat két csoportba osztotta. Az elsőbe került Románia, Jugoszlávia, Lengyelország, valamint a nyugat-európai és az amerikai államok. A másodikba Bulgária és - azt követően, hogy a csehszlovák kormány ezt a területet önként átadta a Szovjetuniónak - a Kárpátalja. A repatriálás egyoldalú telepítés volt, és nem szabályozta nemzetközi egyezmény. A felkért országok kormányai engedélyezték a csehszlovák propagandát, de a költségek térítését elutasították, s így a Csehszlovák Köztársaság fedezte a toborzáson kívül a személyek és ingóságaik szállítási költségeit is. Az anyaországok nem váltották meg a repatriáltak visszahagyott ingatlanait sem, s ilyen feltételek mellett az akció a vagyontalanok „hazatérésének" kedvezett, akiket - kiemelten Romániában - önálló gazdaságok és más anyagi juttatások ígéretével nyertek meg. A Szlovák Telepítési Hivatal és a Földművelésügyi Megbízotti Hivatal a belső telepítések tervezésekor számolt a vagyontalan repatriánsokkal, s pl. a Somorjai járásban már 1945 tavaszán 28 romániai családnak készítettek 10-12 hektáros gazdaságokat. A romániai repatriánsok áttelepítése két szakaszban valósult meg. Az első 1946 nyarán kezdődött, a másodikat az Megbízottak Testületének 1947. június 2-ai határozata indította el, amely lehetővé tette a „gazdaságilag tehetős" romániai és jugoszláviai szlovákok hazatérését. Míg az első szakasz vagyontalan repatriánsait közelebbi területi meghatározás nélkül telepítették, addig a második szakasz tehetősebbjeit a határozat értelmében „Dél-Szlová- kia magyarlakta területeire kell betelepíteni". A romániai szlovák repatriánsok betelepítését - a többi érintett hivatallal való egyeztetés nélkül - a Szlovák Telepítési Hivatal önhatalmúan kezdte meg azt követően, hogy a csehszlovák-magyar lakosságcsere megvalósulása időben egyre tolódott. Az átszállított sokgyermekes romániai családokat a csehszlovák földreform keretében elkobzott dél-szlovákiai birtokokra akarta betelepíteni, de tervét keresztezték a Földművelésügyi Megbízotti 11 11 SNA, SZTH-II1. osztály. 2944/111-47: 5736/111-48. Uo. FMH-B, 304: Lest-Orem Láz fasc. SÚA Praha, MTEH, 1029:341-1/1., 1361/45. 101
