1948. „Vonatok Északnak és Délnek” A második világháborút követő szlovák–magyar lakosságcsere története és következményei - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 57. (Salgótarján, 2010)

Bevezető

A következő tanulmány szerzői, Sápos Aranka és Stefan Sutaj, a magyarcsehszlovák lakosságcsere előzményeit és következményeit veszik számba. A szerzők számszerűsítik a lakosságcsere következményeit: összességében

55 487 magyar nemzetiségű és 59 774 magyarországi szlovák nemzetiségű személyt telepítettek át. Csehszlovákiából Magyarországra 1945-1948 között 89 660 személyt telepítettek át, ebből kb. 34 ezret a lakosságcseréről szóló egyezményen kívül." Végkövetkeztetésük: „... a csehszlovák képviselők azt feltételezték, hogy a csere befejeztével a Magyarországon maradt szlovákok fokozatosan asszimilálódni fognak. Ez a feltételezés beteljesült. A csehszlovák kormányképviselők azonban azt is feltételezték, hogy hasonló folyamat vár a szlovákiai magyar kisebbségre is. Tehát azok, akiket nem cserélnek ki, fokozatosan asszimilálódnak. Ehhez a folyamathoz a szükséges szervezeti feltételeket is kialakították."

Gulyás László tanulmánya a csehszlovák-magyar lakosságcsere második világháború alatti diplomáciatörténeti előzményeit tárgyalja, vizsgálódásának középpontjába Edvard Beneá tevékenységét állítva. Jelentős teret szán annak a nemzetközi tevékenységnek, amelyet Benes fejtett ki a világháború alatti emigrációban. Ezt követően a magyar kisebbség kitelepítésének kérdését mutatja be. Fő viszonyítási pontja itt is Beneá tevékenysége, a nagyhatalmakkal folytatott tárgyalásain keresztül láttatva azt a folyamatot, amelyen át a politikus eljutott a tiszta csehszlovák nemzetállam koncepciójáig, illetve a szovjet orientációra alapozott elképzeléseinek kudarcáig.

Popély Árpád a lakosságcsere területi szempontjait és etnikai következményeit veszi számba. Az írás első fejezete azt az utat tárgyalja, amely elvezetett a két ország közötti lakosságcsere-egyezmény aláírásáig. Számos olyan forrást használ, amelyek más szerzők munkáiban nem voltak fellelhetők. Saját - névjegyzékekre alapozott kutatásai szerint - a lakosságcsereegyezmény keretében Csehszlovákiából Magyarországra áttelepíteni szándékozott magyarok összlétszáma meghaladja a 185 000 főt! A tanulmány végén a lakosságcsere etnikai következményeire tér ki a szerző. Megállapítása szerint a lakosságcsere és az azzal párhuzamosan zajló belső telepítés oly nagy mértékben alakította át a magyar nyelvterület etnikai összetételét, amelyhez fogható népesség-átrendeződésre „a török háborúkat követő 18. századi migráció óta nem volt példa".

Vadkerty Katalin a kötetben tárgyalt kérdéskör egyik legnagyobb tekintéllyel rendelkező kutatója, megszólalása, véleménynyilvánítása így különösen fontos. Tanulmánya - mintegy eddigi munkássága kivonataként - általános összefoglalása annak a Magyarországon kevéssé ismert történeti folyamatnak, amely a belső telepítéseknek köszönhetően alapvetően átformálta a magyarság által lakott földrajzi tér etnikai képét, annak későbbi változását is indukálva.

9