Mikszáth kora. Dokumentumok Nógrád megye 1867–1914 közötti történetéhez - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 56. (Balassagyarmat, 2010)
Dokumentumok
360 lamélet legfőbb irányozója, az államélet és -érdek legelső védelmezője. Benne központosul a magyar nemzet dísze, méltósága, benne jut kifejezésre a magyar nemzet szuverenitása, ezért felséges, szent, sérthetetlen és felelőtlen a magyar király személye." (Kmetty Károly: A magyar közjog tankönyve. 60. lap) S most kérdem, nem felel-e meg a magyar király fogalma alá vont mindeme tulajdonságoknak lelkiismeretesen és buzgón az a dicsőséges uralkodó magyar király, aki 80-ik születésnapján félszázados uralkodás viszontagságaira tekint elmerengve vissza? Mélyen tisztelt képviselőtestület! Legyünk csak igazságosak. Félszázados uralkodás nagy idő. Zivataros meg békés idők egyformán váltakoznak benne. Politikai lángelmék felcserélődnek az önjavukért, az önboldogulásért küszködőkkel. Új irányzatok támadnak, hogy rövid élet, múló kísérletezés után megint más irányzatoknak adjanak helyet. Mert hiába, a nemzetek élete nem a csendes patakok folyásához hasonló, ahol csupa egyhangú vízcsobogás az élet, de a tengeréhez, ahol dagály követi az apályt, viharos hullámzás a verőfényes csendet. így volt ez és így van ez most is nemzetünk életében. De bármelyik korszakban vizsgáljuk nemzetünk életét, a történeti hűségben vétenénk, ha azt állítanánk, hogy I. Ferencz József nem volt mindig állandó jóakarattal, atyai gondoskodással ahhoz a nemzethez, amelynek királyává Szent István megszentelt koronája által lett. Ellenkezőleg, még a legzivatarosabb időben sem tagadhatni az országhoz való gyöngéd ragaszkodását. Minden ténye az ország fejlesztésére, népének boldogulására volt és van irányítva. Mint az államélet legfőbb irányzója, mint az államélet és -érdek legfőbb védelmezője, mindig azon iparkodott, fáradozott és munkálkodott, hogy uralkodása alatt Szent István országa minél nagyobb, hatalmasabb legyen kultúrájában, iparában, kereskedelmében, gazdasági előrehaladásában. Legyen szabad állításomat néhány statisztikai adattal igazolni. Mióta I. Ferencz József foglalta el Szent István trónját, megsokszorozódott a nemzeti vagyon. Mikor trónra lépett, széles e hazában 4 millió volt csak azok száma, kik az édes magyar haza nyelvén dicsérték az Istent, ma pedig több mint 11 millió beszél magyarul. Akkor még a lakosság 75 százaléka írni, olvasni nem tudott, ma pedig ezek hányada csupán 19 százalék, de ezek nagy részét is azok az öreg emberek teszik, akiknek gyermekkorukban sem alkalmuk, sem módjuk nem volt az írás és olvasás elsajátítására. S így van ez az ipar, kereskedelem, a mezőgazdaság terén is. Itt nem értvén annyira dologhoz, statisztikai adatokkal nem szolgálhatok, de él-e magyar ember, ki az e téren való haladást és fejlődést igazságosan tagadhatná? És ha talán ma még nem is érte el szeretett hazánk azt a fokot, amit a nemzetben rejlő erők hatalmasabb és szabadabb felhasználásával elérnie lehetett
