Mikszáth kora. Dokumentumok Nógrád megye 1867–1914 közötti történetéhez - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 56. (Balassagyarmat, 2010)
Dokumentumok
361 volna, az nem a 80 éves magyar király hibája, de azé a nemzeté, amelyik egy évezred véres, zivataros, küzdelmes múltja után se tudta magának megjegyezni azt, amit már Sallustius, a híres római történetíró hirdetett: „concordia par- vae rés crescunt, discordia maximae dilabuntur." Az egyetértés a kis dolgokat is nagyra növeszti, az egyenetlenkedés pedig a legnagyobbakat is megrontja. Nem a koronás király hibája nemzetünk kulturerejének időszakonként mutatkozó elernyedése, mert ő még a nemzet érzéseihez is hozzáfűzte a saját érzéseit, együtt szomorkodott a nemzettel, mikor az isteni gondviselés nehéz karja reánk nehezedett például Szeged pusztulásakor és együtt örült az örvendező nemzettel, mint az ezeréves ünnepségeken. S így folytathatnám még tovább is Őfelsége I. Ferencz József királyi nagyságának méltatását, de nem teszem, mert nem akarom túlságosan igénybe venni a képviselőtestület türelmét akkor, amikor úgyis tudom, hogy széles e hazában nincs komoly magyar ember, akit e tekintetben különösen kapacitálni kellene. Inkább röviden még annak igazolására akarok kitérni, hogy I. Ferencz József nemcsak mint király, hanem mint ember is egyike azoknak, aki legmélyebb tiszteletünkre és alattvalói szeretetünkre legméltóbb. Férfias jelleme, gavalléros udvariassága az élet megpróbáltatásai közepette szerzett erények, mind-mind alkalmassá teszik őt arra, hogy igaznak tartsuk a költő szavát, aki azt mondja: „ a legelső magyar ember a király." Köteteket töltene meg azon eseményeknek leírása, amit a kutató történetíró összegyűjthetett I. Ferencz József király emberi nagyságának jellemzésére. Igazi bensőséges lelki világú ember, aki az uralkodás fárasztó, idegölő és sorvasztó nehéz gondjai közepette is meg tudja őrizni családja számára a tiszta szeretetek barátai számára az áldozatkész hűséget, tanácsadói és munkatársai számára a gyöngéd figyelmességet. Szóval azon intim vonásokat, amelyek kiemelik őt az átlagemberek közül. Kétségtelenül és hízelgés nélkül reá illik az, amit egy történetíró mond királyunkról:"Igazán nagy ember. Nem azért, mert király, hanem azért, mert rendkívüli emberi erényei vannak. Nem a trón és korona ad neki díszt, hanem ő ad tekintélyt a koronának." És ha mégis mindeme vonások nem volnának elegendők arra, hogy büszkeséggel ünnepeljük koronás királyunk 80-ik születésnapját, kell, hogy hszte- letünket, hódolatteljes jókívánságainkat mind az a csapás kifejezésre juttassa, ami olyan nagymértékben próbálta megtörni uralkodónk férfias erejét. Hűséges nőt elveszíteni súlyos csapás akkor is, ha természetszerűleg következik be. Hát még akkor, amikor látjuk, hogy az a nő valóban osztályosa
